Az amerikai open-wheel versenyzés hanyatlása 14. - Új éra és teljes közöny
2014. március 09. írta: USAracing

Az amerikai open-wheel versenyzés hanyatlása 14. - Új éra és teljes közöny

A Champ Car új tulajdonosai számára a 2004-es és 2005-ös esztendő a széria újraépítéséről szólt, miközben reménykedtek abban, hogy legalább két új motorpartnerre tehetnek szert a már meglévő Ford/Cosworth mellé.

css.jpg

(Az érthetőség és folytonosság érdekében ezúttal is ajánlott elolvasni a posztsorozat korábbi részeit.

1. Az első szakadás 2. Külön utakon 3. Fekete péntek 4. Nincs győztes 5. A NASCAR paktum 6. Búcsú a USAC-től 7. Összecsapnak a hullámok 8. Merénylet a sajtószabadság ellen 9. A legsötétebb év 10. Texasi hattyúdal 11. A crapwagon éve 12. R.I.P. CART 13. Nincs meg az egyensúly   )

 

  

   

A sorozat új vezetői, az Open Wheel Racing Series nevű befektetőcsoport a tárgyalóteremben már egyszer győzelmet aratott, miután a bíróság Tony George-al szemben az ő javukra döntött a csődbe jutott CART-ért folyó harcban. A valódi kihívás azonban csak ezt követően kezdődött számukra.

 

Az újonnan létrejött Champ Car két nagyon fontos pillérre támaszkodhatott, nevezetesen a végletekig lojális, egykori CART rajongók táborára, valamint patinás versenyhelyszíneire. Az autók pályára gördültek többek között, a wisconsini Road Americán, a kaliforniai Laguna Secán és az Autodromo Hermanos Rodriguezen Mexikóvárosban, de a széria ellátogatott Ausztráliába, Surfers Paradise-ra, Kanadában pedig három utcai futamot is rendeztek olyan világvárosokban, mint Torontó, Vancouver és Montréal. A fordulóknak otthont adó helyszínek erejét jól jelzi, hogy a 2003-a szezonban, a teljes összeomlás szélén álló CART is képes volt közel 2.7 millió fizető nézőt a versenyekre csábítani, ami átlag 150.000 embert jelentett futamonként. Ennek tekintetében, amerikai viszonylatban csak a NASCAR tudott magasabb helyszíni nézőszámot produkálni a maga átlagos 176.000 fős közönségével, miközben a konkurens Indy Racing League versenyeire alig 63.500-an mentek ki, az Indianapolis 500-at nem beleszámolva.

A hűséges szurkolók továbbra is, rendületlenül nagy reményeket fűztek a sorozathoz, amely versenynaptárában a világon egyedülálló módon ötvözte a három fő pályatípust. A Champ Car tovább haladt a CART által kitaposott ösvényen és az európai jellegű aszfaltcsíkokat részesítette előnyben; a 2004-es szezon tizennégy fordulójából tizenkét esetben rendeztek verseny road/street típusú pályán, és csak két alkalommal látogattak el tradicionális, amerikai oválra.

A népszerű helyszínek kétségkívül fontosak voltak, azonban a széria fejlődéséhez, ezzel együtt potenciális siker eléréséhez ennél jóval többre volt szükség. A Champ Carnak a színfalak mögött, a zöld asztalnál is jelentős változtatásokat kellett végrehajtania, a menedzsment módszerek korszerűsítésétől kezdve a PR szegmensen át egészen a marketing részlegig.

hpl.png

A 30. Toyota Grand Prix of Long Beach-csel vette kezdetét a Champ Car éra 2004. április 18-án

  

Danny Sullivan már a nyolcvanas években megpróbálta meggyőzni Roger Penske-t arról, hogy a széria komolyan megérett a teljeskörű reformokra. Az amerikai versenyző szavai azonban süket fülekre találtak.

"Megkérdeztem Rogertől, hogy miért nem szerzik meg maguknak Peter Ueberroth-t [sportdiplomata, az amerikai baseball liga, valamint az olimpiai biztottság egykori első embere, 1987-ben az ő kezei alatt lett közel húsz év után először újra nyereséges az MLB]?" - emlékszik vissza Sullivan, aki 1985-ben Indy 500-at, három évvel később pedig bajnoki címet nyert a Penske Racing színeiben. "Adjatok neki néhány évet arra, hogy rendbe tegye a dolgokat, honoráljátok a munkáját hatalmas bónuszokkal és hagyjátok, hogy a belátása szerint cselekedjen. Azt is felvetettem, hogy nyugodtan leülhetnének John Martinnal és az Ohlmeyer Communications-szel és már meg is lenne oldva az ABC-s közvetítés. John jóban volt Roone Arledge-el [az ABC Sports egyori elnöke], Rogerrel pedig baráti viszonyt ápolt. Minden, ami kellett volna a sikerhez egy karnyújtásnyira hevert. Azonban sem Roger, sem pedig a többi csapattulajdonos nem akart hallani arról, hogy ezek az óriási befolyással bíró emberek megmondják nekik, mit és hogyan csináljanak. Csak az érdekelte őket, hogy hol parkolnak a luxus lakóbuszaik."

 

Hiába telt azonban közel húsz év, a probléma és annak legkézenfekvőbb eszköze megoldásra semmit nem változott, ahogyan a hatalomtól megrészegült csapatvezetők és magas beosztású tisztségvezetők hozzáállása sem. Érdemes belegondolni, hogy hol tartott volna a kétezres évekre az amerikai open-wheel szakág, ha mindazt a pénzt, amit a korábbi évek során a CART és az IRL eltapsolt, inkább egységesen a sport fejlődésének javára fordítottak volna.

 

Ez a teljes mértékben feleslegesen elpazarolt, a különböző érdekcsoportok által lefölözött összeg meghaladta a félmilliárd dollárt. Ha ennek csak egy kis részét az amerikai versenyzők utánpótlás programjába fektették volna bele, lehet kevesebben lettek volna kénytelenek búcsút mondani open-wheel álmaiknak és a NASCAR csábítása helyett inkább a CART-ban találták volna meg számításukat, maga a széria pedig Isten tudja milyen magaslatokba juthatott volna el.

lars.png

Danny Sullivan és a 13 éves, manapság már a NASCAR Sprint Cupban versenyző Kyle Larson 2005-ben

  

Sullivan, aki később a Red Bull amerikai, Forma 1-es utánpótlás projektjét vezette, úgy véli, a probléma egyik fontos részét az adja, hogy NASCAR-t leszámítva a világ versenysorozatainak felügyelő szervei már régen elbuktak a nevelőszériákat illetően.

"Az egyik gond, hogy nagyon sok, különböző gyártók támogatását élvező széria van" - mondta egy 2004-es interjújában Sullivan. "Az utánpótlás nevelés már nem olyan, mint amikor például még létezett a Formula 2, a Formula 3 és a Formula Ford által alkotott, tisztán átlátható szamárlétra. Mostanra a kisebb sorozatok ahelyett, hogy felkészítenék a jövő topversenyzőit, inkább egymás ellen versengenek. Itt van a Formula BMW, aminek már Észak-Amerikában is van testvérsorozata, és a Toyota is bejelentette, hogy Ausztráliában és Új-Zélandon egy 1800 cc-s szériát indít, márpedig ezek bár különálló bajnokságok, valójában azonban semmi különbség nincs köztük. A felügyelő testületeknek kellene megmondani a gyártóknak, hogy mit kellene és mit nem kellene csinálniuk, de ezt egyik sem teszi meg. A NASCAR az egyetlen szervezet, ami ezt az egészet képes úgy megszervezni, ahogyan azt kell."

Ennek a fejetlenségnek pedig meg lett az ára. A kétezres évekre a fiatalokat már nem érdekelte a nyitott karosszériás versenyzés, nem ismerték annak sem a múltját, sem pedig a jelenét. Mintha nem is létezett volna.

Sullivan, aki a Champ Car éra első évében már a kaliforniai Irwindale Speedway társtulajdonosaként is tevékenykedett, akkoriban így beszélt a kialakult viszonyokról:

"Bármilyen stock car futamot rendezünk, mint mondjuk a regionális Southwest Tour, az emberek tömegesen jönnek ki megnézni, de ha open-wheel verseny van, akkor már felejtős a történet. Ha maga Tony Stewart is jelen van, akkor sem változik a helyzet. Tavaly így volt, és hiába a nagy sztár, csak a lelátó egyharmada telt meg. De akármilyen kicsi, helyi mezőnnyel feltöltött stock-car verseny van a pályán, máris egymást tapossák az emberek, hogy láthassák."

A Red Bull utánpótlás programjának élén eltöltött időszaka alatt Sullivan számos fiatal pilótával került kapcsolatba, akikkel folytatott beszélegetései további nyomatékot adtak szavainak.

"Néhány kölyök megkérdezte tőlem, hogy hol versenyeztem, én pedig elmondtam, hogy megnyertem az Indy 500-at '85-ben és '88-ban CART bajnok lettem. Erre ők: 'Ó, tényleg, de ez nem valami főkategóriás cucc, ugye?' Szóval ennyire elismert a mostani generáció szemében az amerikai open-wheel. Már majdnem tíz éve annak, hogy az IndyCar versenyzésnek volt valami hitele. Ez már a múlt, és nem tudom, hogy egyáltalán eljön-e valaha az a nap, amikor ismét komolyan veszik majd."

 

 folyt.köv.

(Gordon Kirby cikksorozata nyomán)

 

 A cikksorozat további részei: 15. Long Beach a kulcs 16. A Danica-mánia és ami mögötte volt 17. A szenvedély és a pénz tragédiája 18. Generációváltás 19. Katherine vs. Danica 20. Kövesd a pénzt! 21. Mindenki egyért

 

képek: Autoweek, Kyle Larson Racing