Az Andretti-átok I.
2014. június 15. írta: USAracing

Az Andretti-átok I.

Az Andretti név ikonikusnak számít nem csak az autóversenyzés, de az egyetemes sportvilág tekintetében is.

Andretti-Family.jpg

 

Frissítve: 2016. október 25.

 

Az elmúlt hat évtizedben az olasz gyökerekkel rendelkező család öt tagja is képviseltette magát a világ legrégebbi, legnagyobb tradíciókkal rendelkező, egyben pedig legkeményebb pályaversenyén, az Indianapolis 500-on. Az idei évvel bezárólag összesen hetvenegy alkalommal rajtoltak el az ötszáz mérföldes futamon - 1991-ben és '92-ben a családból négyen is kvalifikálni tudták magukat -, azonban csak egyetlen egyszer tudott Andretti vezetéknevű versenyző elsőként áthaladni a célvonalon, még 1969-ben. Negyvenhét év sok idő, elég csak arra gondolni, hogy az USA azóta már a kilencedik elnökének beiktatására készül. Andrettiék próbálkoztak és próbálkoznak, rendületlenül, de valahogy mindig légy került a levesbe, aminek eredménye nem ritkán a nyert helyzetből való elbukás lett.

 

Az alábbi posztban a hírneves famíliát az Indianapolis 500-on ért - és máig érő - balszerencse-sorozatot vesszük górcső alá, első körben Mario Andrettire kihegyezve.

 




51772f10a49589148337717a92f08437_1.jpgMario Andretti

Minden idők legsikeresebb autóversenyzője.

Máig az egyetlen, akinek sikerült megnyernie a Daytona 500-at (1967), az Indianapolis 500-at (1969), és Forma-1-es világbajnoki címet (1978) is tudott szerezni. Az olasz származású ex-pilóta pályafutása során az F1, az IndyCar és a NASCAR mellett futamgyőzelmet tudott szerezni a sportautózás, valamint a midget és sprint car versenyzés világában is. 1965-ben, 1966-ban és 1969-ben a USAC, 1984-ben pedig a CART bajnoka lett. 1978-'79-ben az International Race of Champions bajnokává koronázták, háromszor nyerte meg a sebringi 12 órás viadalt (1967, 1970, 1972) 1995-ben pedig a Le Mans-i 24 óráson is kategóriagyőzelmet szerzett. Andretti tagja az Indianapolis Motor Speedway Hírességek Csarnokának, ahogyan az Amerikai Motorsport Hírességek Csarnokának, a Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnokának és a Nemzeti Sprint Car Hírességek Csarnokának is, 2000-ben pedig az Associated Press és a RACER magazin a XX. század legnagyobb autóversenyzőjének választotta.

    

 Indianapolisi pechszéria, évről-évre:

   

1966 - Miután sikerült kimaradnia egy tizenegy autós tömegbalesetetből a rajtnál, az élre állt, azonban huszonhetedik körben feladni kényszerült a versenyt műszaki hiba miatt.

 

1967 - Menet közben elhagyta az egyik kerekét és ötvennyolc kör után véget ért számára a futam.

 

1968 - Mindössze két kör után ki kellett állnia dugattyú problémák miatt. Mario azonnal átült csapattársa gépébe, azonban huszonnégy kör után ez is megadta magát, szintén a dugattyú miatt.

  

1969 - Mario az egyik edzésen balesetbe keveredett, aminek következtében égési sérüléseket szenvedett az arcán. Ennek ellenére sikerült bekvalifikálnia autóját az első sorba, az ezt követő tradicionális fotózáson azonban arcán lévő sebei miatt ikertestvére, Aldo helyettesítette. Mario megnyerte a versenyt, Aldo viszont néhány hónappal később, egy, az iowai Des Moines-ben rendezett IMCA sprint futamon, önhibáján kívül, a bátyjától kapott autóval bukott, aminek következtében súlyos arccsonttöréseket szenvedett. Az incidens után végleg befejezte pályafutását.

 

1971 - A verseny 12. körében Steve Krisiloff autójában megadta magát a motor, látványos olajfoltot hagyva maga után a hármas kanyarban. Az érkező Gordon Johncock megcsúszott és magával vitte Mel Kenyont és Mariót is.

 

1972 - Hat körrel a vége előtt kifogyott az üzemanyag. 

 

1973 - Műszaki hiba miatt négy kör után ki kellett állni a versenyből.

 

1974 - Két megtett kört követően ismét műszaki probléma vetett véget a futamának.

and1.jpg

Aldo Andretti (középen) Mario autójával, 1969-ben

 

1975 - Kihagyta a Forma-1-es Belga Nagydíjat, csak hogy elindulhasson Indianapolisban, amelynek aztán a negyvenkilencedik körében összetörte az autóját.

 

1978 - Ebben az évben már elindult Belgiumban, amelyet meg is nyert, ennek viszont az volt az ára, hogy nem tudott részt venni az Indy 500 kvalifikációján. A Roger Penske által Andretti helyettesének szerződtetett Mike Hiss bejuttatta az autót a mezőnybe, annak is a nyolcadik helyére, de a versenyzőcsere miatt Mario csak a 33. rajtpozícióból vághatott neki a futamnak. A technikai problémák gyorsan megtalálták, és végül a tizenkettedikként, tizenöt kör hátrányban fejezte be a viadalt.

 

1980 - A hetvenegyedik körben motorhiba miatt kiállni kényszerült.

 

1981 - A második helyen ért célba Bobby Unser mögött, a versenyt követő napon azonban Unser büntetést kapott, amiért sárga zászló alatt előzött. Ennek következtében Marióra szállt a győzelem, de Unser csapata, a Penske Racing - amelynek színeiben Andretti '78-ban és '80-ban indult - fellebbezést nyújtott be és négy hónapnyi huzavona után végül Unser mégis megtarthatta a győzelmét.

 

1982 - Rögtön a rajtnál részesévé vált a Kevin Coganhez fűződő, máig komoly vitákat generáló balesetnek, amelynek során öt autó búcsúzott már azelőtt a versenytől, hogy az egyáltalán elkezdődhetett volna.

 

1983 - Mario ebben az évben szerződött le a Newman/Haas Racinghez, azonban első közös Indy 500-uk idő előtt véget ért, miután a 79. körben összeütközött Johnny Parsons autójával.

 

Danny Sullivan hihetetlen mentése az 1985-ös Indy 500-on

  

1984 - Kvalifikációs kísérletének első körében pályacsúcsot állított fel, azonban kisebb műszaki problémák miatt a hátralévő három kört lassabban teljesítette, így a négykörös átlagsebessége csak a hatodik rajthelyre lett elegendő. A versenyen komoly tempót diktált, azonban a 153. körben, törött orrkúp miatt kénytelen volt végleg kiállni.

  

1985 - A 120. körben Danny Sullivan megelőzte Andrettit, ekkor azonban megpördült. Mario elkerülte az ütközést és az élre állt, viszont húsz körrel később Sullivan ismét támadásba lendült és ekkor már hiba nélkül előzte meg ellenfelét, majd meg sem állt a győzelemig. A megpördülést követően aratott elsőség az Indy 500 történelmének egyik legtöbbet emlegetett momentumává vált.

 

1986 - Andretti az ötödik helyre kvalifikálta magát, az edzésen viszont olyannyira összetörte az autóját, hogy kénytelen volt a tartalékautóval indulni. A versenyt a harminckettedikként zárta, miután a 19. körben műszaki hiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet.

 

1987 - Az egész május hónap Mario Andrettiről szólt: dominált az edzéseken, megszerezte a pole-t és a pit stop challenge-et is az ő csapata nyerte. A verseny során 177 körből 170-et vezetett, mígnem egy elektronikai hiba keresztül nem húzta számításait. A futamot nagy riválisa, Al Unser nyerte, immár negyedik alkalommal, míg Andretti csak a kilencedik helyet tudta megszerezni.

 

1988 - Az edzések során óriási tempót autózott, 221.565 mph-val övé volt a május hónap legjobb köre, ennek fényében nem meglepő, hogy a pole-ra is a legnagyobb esélyesnek számított. A Pole Day reggelén 220.372 mph-s sebességet produkált, mire azonban a kvalifikációs kísérletére került sor, már csak 214.692 mph-t tudott kipréselni az autójából, ami a második sorra volt csak elegendő. A csapata értetlenül állt a helyzet előtt, nem találtak logikus magyarázatot arra, hogy mi okozta a hirtelen tempócsökkenést. A futamon végig műszaki gondok hátráltatták, és végül a 118. körben fel is kellett adnia elektronikai probléma miatt.

 

1990 - A 60. körben motorhiba miatt feladta a versenyt.

 

1992 - A futam 85. körében Mario összetörte az autóját a 4-es kanyarban, de könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet. Nem úgy fia, Jeff Andretti, aki a 110. körben csapta a 2-es kanyar falának versenygépét, aminek következtében mindkét lába olyan súlyosan összeroncsolódott, hogy azonnal operációra szorult. Itt azonban még nem ért véget Andrettiék vesszőfutása, miután Michael Andretti tizenegy körrel a leintés előtt műszaki hiba miatt feladni kényszerült a futamot. A legjobb eredményt a családból John Andretti érte el, aki öt kör hátrányban végül a nyolcadik helyen ért célba, míg a győzelmet az örök ellenfél Unser família tagja, Al Unser Jr. szerezte meg.

 

Mario Andretti horrorisztikus bukása 2003-ban, az IMS-en

    

1993 - A kvalifikáció során Mario megszerezte az előzetes pole-t, azonban az utolsó pillanatban Arie Luyendyk elhappolta előle a rajtelsőséget. A versenyen Andretti töltötte a legtöbbet az élen, azonban a 134. körben megbüntették, mivel akkor hajtott ki csapata pitjébe, amikor az zárva volt. Ennek révén visszaesett a második helyre, ha pedig mindez nem lett volna elég, a futam vége felé közeledve technikai problémák ütötték fel a fejüket és Mario végül csak az ötödik helyen ért célba.

 

1994 - Mario Andretti karrierjének utolsó Indianapolis 500-a az üzemanyagellátó rendszer meghibásodása miatt mindössze huszonhárom körig tartott.

 

2003 - Az április 13-án megrendezett Indy Japan 300 során az Andretti Green Racing pilótája, Tony Kanaan kartörést szenvedett, ami miatt kénytelen volt kihagyni csapata két héttel későbbi abroncstesztjét az Indianapolis Motor Speedway-en. Ennek apropóján Mario Andretti úgy döntött, maga segíti ki a fia tulajdonában lévő alakulatot és Kanaan 11-es számú autójának volánja mögött, kilenc évet követően ismét pályára gördült az IMS oválján.

A nap során úgy tűnt minden a legnagyobb rendben megy, a 63 éves ex-pilóta stabilan hozta a 212 mph feletti köröket, mígnem két perccel a rendelkezésre álló idő letelte előtt az 1999-es Indy 500 győztes Kenny Brack összetörte az autóját az 1-es kanyarban. Az incidenről az érkező Mario ekkor még nem tudott és nagy sebességgel ráfutott egy, a Brack gépéről származó törmelékdarabra, aminek következtében a 11-es számú Dallara-Honda a levegőbe emelkedett és többször megpördült. Az incidens erejét jól példázza, hogy Andretti autója a kerítésnél is magasabbra repült, de csodával határos módon Mario súlyos sérülések nélkül megúszta a horrorisztikus kalandot.

 

  

 Folyt. köv. a család többi tagjával

 

  

kapcsolódó: Az Andretti-átok II. (Michael, Jeff, John és Marco Andretti pechszériájával)

   

képek: Autoweek, IndyCar