A hihetetlen Juan Pablo Montoya
2015. május 25. írta: USAracing

A hihetetlen Juan Pablo Montoya

A 99th Indianapolis 500 toronymagasan esélyes az "évtized versenye" címre, a világ összes kategóriáját figyelembe véve.

zaa.jpg

Május 24-én, az Indianapolis Motor Speedway-en egy olyan futamnak lehettek szemtanúi a helyszíni, valamint a televíziókészülékek előtt ülő/álló/ugráló/megőrülő nézők, ami teljes mértékben kimeríti a klasszikus autóverseny fogalmát. Annál ugyanis jóval többről szólt ez a 200 kör: harcok, meglepetések, drámák, megdöbbentő, idegtépő momentumok, ami végül egy elképesztő befutóban csúcsosodott ki.

A világ leghíresebb ötszáz mérföldes viadalának idei epizódját megelőzően, az edzésnapok során történt komoly balesetek nagy elánnal kongatták a vészharangokat nem éppen ideális sajtóhírverést biztosítva. A 2015-ös Indy 500  azonban szerencsére egy teljesen más, sokkal pozitívabb aspektusokból kerül be a történelemkönyvekbe, és minden elfogultságot félretéve érdemli meg a bevezetőben említett jelzőt.

A négyórás őrület végén, messzemenőkig kiélezett harcokat követően Juan Pablo Montoya nyakában landolt a babérkoszorú, pályafutása során immár másodszor, amely egyben csapata, a Team Penske tizenhatodik sikere is volt az Indianapolis 500-ak során.

A kolumbiai klasszis versenye nem indult biztatóan: a múlt vasárnapi kvalifikáción csak a tizenötödik rajthelyet szerezte meg, a start után nem sokkal pedig egy koccanásos balesetbe keveredett az Andretti Autosportos Simona de Silvestróval, aminek következtében megsérült autójának hátsó szárnya. Az incidens egy be nem tervezett pitkiállást vont maga után, amelyet követően Montoya a mezőny végére esett vissza. Bár az Indianapolis 500 talán a bajnokság valamennyi versenyénél jobban szól a fent és lent pillanatokról, ekkor azonban mégsem tettek volna sokan arra, hogy a 39 éves pilóta arcképe végül 2000 után ismét a Borg-Warner Trófeán landol. Montoya viszont bebizonyította, nem abból a fából faragták, hogy csak úgy lemondjon a régóta várt dicsőségről és egy parádés, oktatnivaló vezetést bemutatva küzdötte fel magát az élmezőnybe.

"Elképesztő volt" - nyilatkozta a Victory Lane-en ünnepelve a kolumbiai, aki most már elmondhatja magáról, hogy három Indy 500 rajtjából kettőt megnyert. "Ez az, amiről az IndyCar szól, versenyezni az utolsó pillanatig. Ezek a srácok a Team Penske-nél fantasztikus munkát végeztek. Tudtam, hogy nagyon jó autóm van, de a csata a végén nagyon, nagyon kemény volt. [...] Száz módja van annak, hogy eldobd itt magadtól a győzelmet, de csak egyetlen arra, hogy megnyerd. Az a srác nyer, aki a legkevesebb hibát véti, szóval, ha hibázol, akkor azt még az elején tedd."

Bár a JPM becenévre hallgató versenyző idén szeptemberben betölti a 40. életévét, esze ágában sincs visszavonulni.

"Megmondtam Rogernek [Penske], hogy addig maradok, ameddig csak ő akarja."

Montoya egy, a verseny hajrájában történt balesetet követően iramodott neki a győzelemnek, látványos harcokat vívva tulajdon csapattársával, Will Powerrel, valamint a Chip Ganassi Racing ekkor már csak két talpon lévő pilótájával, Scott Dixonnal és Charlie Kimballal.

Montoya végül 0.1046 másodperccel győzte le Powert, amely ezzel a verseny történetének negyedik legszorosabb befutója lett.

A bogotai sztár 1999-ben, a Chip Ganassi Racing újoncaként vált a CART sorozat bajnokává, majd a következő évben - szintén első nekifutásra és ugyanezen csapattal - az Indy 500-at is meg tudta nyerni. 2001-ben már a Forma-1-ben rótta a köröket, majd egy viharos váltást követően, 2006 végétől a NASCAR-ban folytatta karrierjét ismét Ganassiék színeiben. Bár bajnoki címet sem a világbajnoki sorozatban, sem pedig a NASCAR csúcskategóriájában, a Sprint Cupban nem tudott nyerni, emlékezetes futamgyőzelmeket viszont annál inkább jegyeznek a neve mellett. Az újra egységes IndyCarba 2014-ben tért vissza, immár, mint a Team Penske pilótája. A május 24-ei sikerével Montoya elmondhatja magáról, hogy ő az első versenyző, aki Chip Ganassinak és Roger Penske-nek is szállítani tudott Indianapolis 500 győzelmet.

"Nagyon sikeres lett volna, ha marad [2000 után az amerikai open-wheelben]" - mondta a leintés után Power csapattársáról, egyúttal pedig abban is biztos, hogy a Team Penske nem talál legyőzőre a végelszámolásnál sem. "Nagyon erős idén, az volt a terve, hogy megnyerje ezt a versenyt és azután a bajnokságot is. Ami engem illet,   elszánt vagyok, hogy ez ne jöjjön össze neki. Szerintem [ a 2015-ös IndyCar bajnokság] a csapaton belül dől el."

Ezen győzelem a Team Penske számára egy más aspektusból nézve is különleges volt, hiszen most fordult elő először, hogy egyazon csapat nyerte meg a NASCAR Sprint Cup Daytona 500-át, valamint az Indianapolis 500-at is ugyanabban az évben. 

Montoya és Power mögött a harmadik helyen a Chip Ganassi Racinges Charlie Kimball ért célba. A verseny során legtöbb időt az élen töltő Dixon győzelmi esélyeinek egy, négy körrel a leintés előtt, Montoyával történt ütközés vetett véget, így a pole-ból indult új-zélandinak meg kellett elégednie a 4. hellyel.

A Team Penske másik két versenyzőjét illetően Helio Castroneves a hetedik, Simon Pagenaud pedig egy, a futam végén Justin Wilsonnal történt koccanást követően beiktatott első szárnycsere után a tizedikként ért célba.  

A 99th Indianapolis 500 nem kezdődött zökkenőmentesen, hiszem már rögtön az első körben be kellett küldeni a pace cart két, egymással nem összefüggő incidens miatt.

Miután a Jeff Gordon által vezetett felvezető autó elhagyta a pályát és a mezőny a színész-autóversenyző Patrick Dempsey-től megkapta a zöld zászlót, megkezdődött a helyezkedés, amelynek során Takuma Sato és Sage Karam összeakadtak. Az AJ Foyt Racing japán versenyzője folytatni tudta a futamot, a Chip Ganassi Racing ifjonca azonban búcsúzni kényszerült a további küzdelmektől, így a tavalyi impozáns produkciójának megismétlésére esélye sem maradt. Alig pár pillanat múlva két újabb delikvens, azaz Ryan Briscoe és honfitársa, a Dale Coyne Racinges James Davison is összeütköztek. A versenybe mindkét pilóta vissza tudott térni, Davison azonban a későbbiek során egy meglehetősen ijesztő incidens részese lett, ami akkor már a kiesést vonta maga után. A Schmidt Peterson Motorsports színeiben indult Briscoe rajtpozícióján tizenkilenc helyet javítva végül a 12. pozícióban látta meg a kockás zászlót, ami figyelembe véve, hogy csak az elmúlt kedden tudta meg, hogy ő helyettesítheti a sérült James Hinchcliffe-et a csapat #5 Dallara-Hondájában, és a verseny előtt csak egy extra, az IndyCar által biztosított egyórás edzést teljesíthetett a Speedway-en a számára teljesen ismeretlen Honda aero kittel felszerelt gépben, több, mint elismerésre méltó.  

Félig-meddig idekapcsolódó hír, hogy a szervezők eredeti tervei szerint, meglepetésként Hinchcliffe személyesen is megjelent volna a pályán, azonban - noha eddig úgy volt, hogy már semmiféle beavatkozásra nem lesz szüksége - a 28 éves versenyzőn a Sportsnet információi szerint szombaton egy újabb operációt kellett végrehajtani, ami keresztülhúzta az IndyCar és az IMS számításait. Innen kívánunk újra jobbulást a kanadainak és reméljük, hogy most már minden simán megy számára és hamarosan - ha  minden jól alakul, akkor akár még idén - újra versenyautóban láthatjuk.

Apropó Schmidt Peterson Motorsports, Conor Daly-nek is jó lenne beszereznie egy nyúllábat, hiszen szegényt már az ág is húzza. Nagy nehezen összejött számára az Indianapolis 500 indulás, erre el sem tudott rajtolni, hiszen üzemanyagszivárgás miatt már a felvezető körök alatt kigyulladt az autója.

Az amerikai elképesztő pechével kapcsolatban néhány éles szemű, statisztika-őrült redditező fedezett fel egy nem akármilyen összefüggést: utoljára 1997-ben fordult elő, hogy egy versenyző műszaki hiba miatt már a zöld zászló előtt kiállni kényszerült az Indy 500-ról. Ezt az illetőt úgy hívták, hogy Sam Schmidt, akiben a Daly-nek lehetőséget biztosító SPM társtulajdonosát tisztelhetjük.

Az idei Indianapolis 500 nem volt kegyes a feltörekvő generáció képviselőivel, hiszen Karam és Daly kiesését követően, a 64. körben a KV/Jonathan Byrd's Racing pilótája, Bryan Clauson is búcsúzni kényszerült. Bár a 25 éves amerikai elég nagy erővel kapta el a falat, de szerencsére mindezt egy karcolás nélkül megúszta.

A következő sárga zászlós szakaszra a 113. körben került sor, amikor a CFH Racing társtulajdonosa/oválversenyzője, valamint a Rahal Letterman Lanigan Racinges Oriol Servia találtak egymásra a pálya 1-es kanyarjában. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett a 2014-es futamra, amelynek hajrájában Hinchcliffe iktatta ki a versenyből a győzelemre hajtó Carpentert, csak ezúttal az amerikai volt a nagyobb hunyó.

Az Indy 500 legijesztőbb momentumára a baleset miatti sárga zászlós szakasz alatt, a pitlane-en került sor a Dale Coyne Racing mindhárom autójának részvételével. A kiállások során a csapat - azon belül is az ezért felelős Todd Phillips, tudják, akit Louisianában Francesco Dracone egyszer már elcsapott - az indokoltnál hamarabb engedte útjára Davisont, aki nekiment az előtte szervizelő Pippa Mann Dallara-Hondájának, majd telibe trafálta a Tristan Vautier autóján dolgozó csapat két tagját. A jelenet első látásra elég hátborzongatónak tűnt, de szerencsére mindkét szerelő súlyosabb következmények nélkül megúszta, bár a #18 gép jobb hátsó kerekének cseréjéért felelő Daniel Jang törött jobb bokáját, valamint szintén sérült bal lábát az eset után műtéti úton kellett helyreállítani.

A történtek következtében mind Davison, mind pedig Vautier kiállni kényszerült, így a hátralévő időben már csak Mann képviselte a DCR-t a versenyben.

Az IMS másik nagy áldozatát a 153. körben szedte a Chip Ganassi Racinges Tony Kanaan személyében. A 2013-as győztes nem sokkal pitkiállását követően csapta a falnak #10 Dallara-Chevy-jét, ami a futama azonnali befejezését jelentette.

"Egész végig erősnek bizonyultunk, ez volt az utolsó kiállásunk és azon voltunk, hogy nekiiramodjunk a győzelemért" - nyilatkozta az eset után a brazil, aki összesen harminc kört töltött az élen. "Inkább kiszállok a versenyből így, hogy próbálkoztam, mint, hogy csak hátul legyek. Számomra [az Indy 500] a győzelemről szól, vagy semmiről. A második, vagy harmadik hely semmit nem jelent nekem."

Kanaan azért némi optimizmust is lelt a balesetében.

"A pozitív dolog, hogy bebizonyítottuk néhány kritikusunknak, hogy az autóink nem szaltóznak egyet valahányszor csak ütközünk" - mondta, utalva az elmúlt hét során történt, a világsajtót bejárt edzésbalesetekre utalva.

Sajnálatos módon azonban a verseny végére is jutott egy első látásra brutálisnak ható, több autót érintő incidens. A 176. körben Jack Hawksworth (AJ Foyt Racing), Stefano Coletti (KV Racing) és Sebastian Saavedra (Chip Ganassi Racing) csattantak össze, ez esetben pedig már nem úszták meg személyi sérülés nélkül. Utóbbi kolumbiai csak a biztonsági csapat segítségével tudta elhagyni a járművét, később pedig az is kiderült, hogy az ütközés következtében csúnya zúzódásokat szenvedett a jobb lábán.

A 24 éves versenyző egyelőre nem kapta meg a zöld jelzést a folytatáshoz, a Chip Ganassi Racingnél lévő részidős beosztása alapján azonban - jelen állás szerint - úgysem ülhetett volna autóba az augusztus végi, sonomai szezonzáróig.

A 99th Indianapolis 500 összesen harminchét alkalommal, tíz versenyző között változott az élen álló személye, míg a versenyt a legtöbb ideig - 84 körön át - a végül negyedikként leintett Scott Dixon vezette.

Az elmúlt hónapok során a Honda nem győzte kihangsúlyozni, hogy számára az Indy 500 győzelemnél nincs fontosabb dolog - valószínűleg ezzel a Chevy is így volt, csak ők nem hangoztatták ezt minden adandó alkalommal -, a végelszámolásánál viszont nagyon nem úgy jött ki a lépés, ahogyan azt a japánok tervezték. Legjobb helyezésük Graham Rahal révén az ötödik pozíció lett, míg az eredménylista felső egyharmadában is csak két autóval tudták képviseltetni magukat.

A 99th Indianapolis 500-on két újonc vett részt. A KV Racinges Stefano Coletti a 176. körben történt baleset miatt feladni kényszerült a futamot, így a monacóit végül a 25.-ként rangsorolták. A Bryan Herta Autosport egyetlen pilótája, Gabby Chaves azonban körön belül, a 16. helyen ért célba, aminek révén a verseny legjobb újoncának járó megtisztelő cím is nála landolt. Jó nap volt tehát ez Kolumbiának, hiszen nem csak a végső győztes, de még a legkiemelkedőbb elsőéves is ezen ország zászlaja alatt ünnepelhetett.

Indianapolis után a bajnokságot jelenleg a szezonnyitó St. Pete-i fordulón is diadalmaskodó Montoya vezeti 272 ponttal Power (247) és Dixon (211) előtt.

Ami pedig a televíziós nézettséget illeti, összességében a 99th Indianapolis 500 a tavalyihoz képest 0.1 pontos javulást hozva 4.1-es rátát ért el az ABC-n, míg a legmagasabb érték, amelyet a közvetítés során, egy adott szakaszban mértek 5.7 volt.

 

0029.jpeg

 

 

képek: IndyCar