Egy remekbe szabott fotó margójára
2016. január 26. írta: USAracing

Egy remekbe szabott fotó margójára

Az alábbi képet nézve bárki joggal kérdezheti, hogy ki ez a faszi, és mi a búbánatot keres egy mozgásban lévő versenyautón ülve rövidgatyában, fején egy szál védőszemüvegben.

4_1.jpg

Nos, bármily hihetetlen, a fotó nem egy show-műsor keretében készült, még csak nem is egy filmjelenetből lett kiollózva, a rajta szereplő öngyilkosjelölt pedig nem egy bevállalós kaszkadőr.

Az eset valóban megtörtént, méghozzá egy 1983-as, phoenix-i CART teszten, a volán mögött a későbbi kétszeres Indianapolis 500 győztes Al Unser Jr.-ral, az autón ücsörgő fickó pedig nem volt más, mint az innovatív ötleteiről elhíresült tervező és mérnök, Trevor Lee Harris, aki ily' módon vizsgálta a Galles Racing versenygépére ható aerodinamikai erőket.

Hogy még soha nem hallottál róla? Nem lep meg, pedig egy olyan emberről van szó, aki megérdemelné a széles körű figyelmet.

Harris hosszú pályafutása során – első hot rod autóját 1953-ban kezdte építeni – számos, korát megelőző versenyautót alkotott, ezek közül talán a legismertebb a CAN-AM széria mindmáig talán legradikálisabb gépeként számon tartott AVS-Shadow. Emellett azonban még számos rendkívüli eredmény fűződik a nevéhez. Az AVS-Shadow-t megelőzően, 1964-ben tervezte a Chevy V-8 Bardahl Special -t, amely Jerry Granttel a volán mögött rögtön első versenyén megszerezte a pole pozíciót, majd a futamgyőzelmet is az amerikai West Coast Pro-Series sorozatban, később pedig az egyetlen autó lett, amely a széria minden versenyén az élre tudott állni. Kivételes képességeire felfigyelt a Nissan is, így 1970 és '73 között a japán gyárnak tervezett autókat, amelyek összesen tizenöt nemzeti bajnokságot nyertek. A versenyzéssel kapcsolatos projektek mellett komoly figyelmet fordított az utcai gépjárművekre is, aminek eredményeképpen 1971-ben megálmodta a forradalmian új, alacsony nyomású üzemanyag-befecskendező rendszert kimondottan hétköznapi használatra. Ha ez még nem lett volna elég, 1973-ban megépítette és szabadalmaztatta a Harris Vertical névre keresztelt, húsz sebességfokozattal rendelkező versenykerékpárt, bizonyítva, hogy fantáziája nem határolódik be a motorral működő járművek közé.

888888.JPG

1975-ben rukkolt elő a B210 Datsun C Sedan-nal, amely modell később három címet szerzett az SCAA nemzeti bajnokságban, egy évvel később pedig a motorversenyzés világában is letette a névjegyét, amikor a Yamaha megbízásából speciális, rövid pályákra való gépet tervezett, amely - nyergében a későbbi háromszoros világbajnok Kenny Roberts-el - még ugyanebben az évben versenyt is tudott nyerni Dallasban. Számos egyéb projektet követően 1979-ben a Shadow Forma 1-es csapat vezető tervezője lett, azonban az alakulat feje felett ekkoriban már ott lógott Démoklész-kardja a korábbi évek sikertelensége révén, és ez meglátszott a szponzorok csökkenő  számában, ebből fakadóan pedig a költségvetésben is, így egy évet követően Harris vissza is ment az Államokba. 1980-ban a tervei alapján elkészült a Turbo 280Z elnevezésű Datsun versenyautó, amellyel nem más, mint Paul Newman falta a mérföldeket a Trans-Am szériában. Szintén a nyolcvanas évek legelején, a washingtoni egyetem volt fizika szakos hallgatója a CART sorozat All American Racers nevű csapatához szegődött, mint főtervező, s 1981-ben versenyt is tudtak nyerni Milwaukee-ban. Nagy szerelmét, a CAN-AM szériát sem felejtette el, olyannyira, hogy 1981-'85-ig, zsinórban az ő autói nyerték a bajnokságot.

Az egykori rakétatechnikus rendkívül termékeny munkássága révén számtalan futamgyőzelemhez és bajnoki címhez segítette a különféle kategóriákban induló Nissan autókat, nem is csoda, hogy 1987-ben a cég őt nevezte ki gyári versenygépeik főtervezőjének az USA-ban. Egyik legfontosabb projektjének az IMSA GTP sportautó sorozatban való részvételt tartotta, ahol 1988-1991-ig, zsinórban négy szezonon keresztül a Harris által megálmodott autóval uralta a bajnokságot Geoff Brabham. 1991-ben az elvont, bajszos zseni történelmet írt, ő lett az első amerikai tervező, aki három egymást követő évben tudott győztes autót alkotni a sebringi 12 órás viadalra. Ezen sikerek örömére, még ebben az évben előrukkolt a Nissan Group C kasztnival, amelynek különlegessége, hogy ez volt a világon a legelső teljes mértékben fémszálas technológiával készült héjszerkezet és bukókeret, ami sikerrel tejesítette az FIA tesztjét.

14536.jpg

Időközben megalapította cégét, a Harris Dynamicset, amely a kilencvenes évek közepén előrukkolt a forradalmian új, fedélzeti computer által vezérelt utcai járművel, valamint újra belekóstolt a kerékpár-bizinszbe, mely munka során később ismét bajnoki címet nyerő mountain bike-ot álmodtak meg.

1996-ban Harris a frissen megalakult Indy Racing League-nek kezdett dolgozni, ahol a feladata installációs csomagok tervezése volt, majd pár hónappal később a szériában jelen lévő Jonathan Byrd-Cunningham Racing-hez szerződött, mint karosszériáért felelős főmérnök.

Az ezredfordulót követően sem fogyott ki az ötletekből, teljes kasztnik mellett sebességváltókat és motorblokkokat tervezett versenyautók és utcai autók számára egyaránt, 2005-ben pedig kirukkolt a merőben új sepcifikájú felfüggesztéssel rendelkező Pflueger Trophy Truck-kal, míg 2008-ban a Wolksvagen megbízásából következett a VW Touareg SUV Trophy Truck.

És a sor itt még korántsem ér véget. Trevor Lee Harris szerteágazó tevékenysége ellenére kivételes tehetsége igazán a sportautózás terén teljesedett ki, munkássága révén pedig számos korszakalkotó ötlete a mai prototípusok alappillérének is tekinthető. Érthetetlen módon a világ mégsem ismeri a nevét, ennek bizonyítékaként elég csak a Google-ba begépelni és szörnyülködni a szegényes találati listán. Nincsen hivatalos oldal, nincsenek rajongói site-ok, nincsenek őt éltető cikkek, pusztán az öröksége, amelyről viszont szinte senki nem tudja, hogy kihez is fűződik. Harrist néhány kollégájával ellentétben nem kapta fel a világhír, ami önmagában véve nem baj. Csak ez a mellőzöttség, na ez, ami bosszantó.

 

 

 

képek: Motorsport Archive, Tumblr