Öt újabb hihetetlen, de igaz történet az amerikai autósport világából
2016. február 14. írta: Raceday Addams

Öt újabb hihetetlen, de igaz történet az amerikai autósport világából

A blog fennállása során már számos olyan poszt született, amelyekben kevésbé ismert, de valós, olykor egészen megdöbbentő események kerültek felelevenítésre az amerikai motorsport színes palettájáról (lásd. a jobb oldali 'Sztorik' menüpontot)

A történelem azonban még mindig tartogat számos elképesztő fejezetet, így ezen felbuzdulva következzék újabb öt, az eddiginél is rendhagyóbb történet a NASCAR és az IndyCar színpadáról.

ccasa.jpg

  

 
Isten haragja

Az 1959-es NASCAR Grand Nationals szezon naptárában két alkalommal is helyet kapott az észak-karolinai Wilson Speedway. A húsvét vasárnapról, mint versenyrendezési dátumról valamennyi promóter ódzkodott, kivéve egy bizonyos Paul Sawyert, aki kijelentette, az egyetlen jeles nap, amelyre nem hajlandó futamot szervezni, az az anyák napja. Így esett meg, hogy a félmérföldes dirt ovál tavaszi NASCAR versenye pontosan a katolikus egyház egyik legnagyobb ünnepén került megrendezésre.

Hamarosan azonban olyasmi történt, amit az arra fogékonyak gyorsan elkönyvelhettek akár Isten haragjának megnyilvánulásaként is.

A futam első edzése már javában zajlott, amikor hirtelenjében lángok csaptak fel a nézőtéren. A pálya legnagyobb lelátójáról több, mint háromezer embert menekítettek ki, de szerencsére senkinek nem esett komolyabb baja.

Bár pontosan nem derült fény a tűz keletkezésének okára, a hivatalos jelentésben egy eldobott cigarettát valószínűsítettek, ami könnyedén lángra lobbanthatta a fából készült lelátót.

 

Az újoncok tragédiája

A folyamatosan növekvő sebesség miatt az 1935-ös Indianapolis 500 során több biztonsági szabályt is életbe léptettek. Ezek közé tartozott a sisakviselés kötelezővé tétele, valamint a 2.5 mérföldes ovál körül felállított jelzőoszlopok, amelyek az aktuális pályaviszonyokat ismertették és bevezették, hogy az autóknak sárga alatt kötelezően 75 mph-ra lassítva kell tartaniuk pozíciójukat.

A módosítások ellenére azonban négy ember is életét vesztette ebben az évben a Speedway-en. Az újonc Johnny Hannont rögtön az első edzésen, azon belül is a legelső gyors körén halálos baleset érte, majd a kvalifikáció során a veterán Stubby Stubblefield és utazó szerelője, Leo Whittaker vált a pálya áldozatává.

Az egy évvel korábbi 500-on ötödikként végzett Stubblefield az IMS külső falának ütközött, a levegőbe emelkedett majd szó szerint ledarálta a pályát a nézőtértől elválasztó drótkerítést, végül pedig annak másik oldalán landolt. Stubblefield és Whittaker már a kórházba szállítás során belehaltak fejsérüléseikbe.

A fatális incidens körülményeinek kivizsgálása szinte lehetetlen vállalkozás volt. Úgy tűnt, a probléma forrása kormányhibára volt visszavezethető, azonban ez sosem nyert bizonyítást, arról nem is beszélve, hogy a pályán egy árva keréknyom nem maradt a baleset után, ami segítette volna a baleset megértését.

Az 1935-ös Május Hónap negyedik halálos áldozatát a verseny kilencedik körében követelte az újonc Clay Weatherly révén, aki a 4-es kanyarban csapta a falnak az autóját. A 25 éves pilóta először nem tudta kvalifikálni magát a futamra a saját járművével, később azonban sikerrel járt - és most jön a csavar - azzal az újjáépített autóval, amiben néhány nappal korábban Hannon az életét vesztette.

Ezen tragédiák járultak hozzá ahhoz, hogy 1936-tól az Indianapolis 500 valamennyi újoncának kötelező érvénnyel teljesíteniük kell egy többlépcsős tesztet, vagyis a Rookie Orientation Programot.

00000000r016.jpeg

 Stubby Stubblefield autójának roncsa

     

Démoni jelenés

A Petty-dinasztia negyedik generációs versenyzőjét, Adam Petty-t a NASCAR következő nagy sztárjaként vizionálták, egy tragikus baleset azonban mindent felülírt.

A háromszoros Grand Nationals bajnok Lee Petty dédunokája, a hétszeres Cup bajnok Richard Petty unokája és a nyolcszoros Cup futamgyőztes Kyle Petty fia 2000. május 12-én, 19 évesen vesztette életét a Busch Series (ma Xfinity) egyik edzésén, a New Hampshire Motor Speedway-en.

A baleset során Adam autója végigsúrolta a pálya 3-as kanyarjának falát, majd amikor megállt, azonnal lángba borult. Ha nem lett volna elég a tragédia okozta sokk, a tűz kioltása után egy olyan látvány tárult az emberek szeme elé, amitől még a babonákat csípőből elutasítók ereiben is megfagyott a vér. A versenygép által a falon hagyott nyomokból ugyanis egy furcsa, állatias, már-már démoni arckép rajzolódott ki.

Végezetül pedig egy plusz adalék: nyolc héttel Adam halála után, ugyanezen pálya ugyanezen részén egy újabb végzetes baleset történt a 30 esztendős Kenny Irwin Jr. életét kioltva.

photo13.jpg
 

 

Aki előre látta a saját halálát

Van Johnson nem az a versenyző volt, akitől bárki is bajnoki címeket remélt. 1956 és 1959 között összesen tizenhat USAC futamra - beleértve kétszer az Indy 500-at - nevezett, de ebből csak hat alkalommal jutott el a rajtig, miután vagy elbukott a kvalifikáción, vagy már az edzéseken rommá törte az autóját. 1959 júniusában, a Langhorne Speedway-en aztán csak összejött számára egy győzelem, ami végül nem csak az első sikere, de az utolsó futama is lett.

Még ezen év áprilisában Johnson részt vett kollégája, Dick Linder temetésén, amely után megjegyezte, hogy hamarosan az ő koporsóját fogják a barátai körbe állni. Balsejtelme pedig hamarosan beigazolódott.

Langhorne után Johnson a győztesek önbizalmával érkezhetett volna a következő versenyre, amelynek otthonául a Williams Grove Speedway szolgált. A futam napján a coloradói - aki ugyanazt az autót vezette, mint amiben Linder életét vesztette - többeknek elmondta, semmi kedve elrajtolni, a rajt előtt közvetlenül pedig azzal hozta a frászt tulajdon feleségére, hogy megkérte, ha valami történne vele, akkor becsületes embert neveljen akkor még alig pár hónapos gyermekükből.

A rossz előérzet végül sajnos valósnak bizonyult, miután a versenyen egy ellenfele műszaki hiba miatt megpördült és telibe találta az éppen érkező Johnson autóját, akinek esélye sem volt kitérni előle. A 29 éves pilóta a helyszínen belehalt sérüléseibe.

És csak, hogy még hátborzongatóbb legyen a történet: a Linder és Johnson életét követelő Vergo Special három évvel később Langhorne-on egy újabb áldozatot szedett a szintén 29 éves Hugh Randall személyében.

 

 

Az álom

2001. elején, egy sajtótájékoztatón Dale Earnhardt Jr. elmesélte, hogy nem sokkal karácsony előtt megálmodta a saját daytonai győzelmét.

"Teljesen biztos vagyok abban, hogy nyerni fogok idén Daytonában, mivel álmodtam róla. Nyugodtan mondhatják, hogy őrült vagyok, de nemsokára itt fogok ülni önökkel szemben, mint a verseny győztese. Arról fogok beszélni, hogyan tudtam megcsinálni, hogyan maradtam az élen. Az az álom annyira valóságos volt, hogy amikor felébredtem emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ténylegesen hol vagyok. Őrület volt."

Az egyik újságíró ekkor rákérdezett arra, hogy az álomban az édesapja is vele ünnepelt-e, mire Dale Jr. így válaszolt:

"Ami azt illeti, ő nem volt ott."

A hétszeres Cup bajnok Dale Earnhardt Sr. alig egy hónappal később, a 2001-es Daytona 500 utolsó körében szenvedett halálos balesetet.

Junior pedig megnyerte a szezon második, júliusban rendezett daytonai futamát.

Junior egyébként pályafutása során számos alkalommal saját bevallása szerint észlelte édesapja jelenlétét. A legemlékezetesebb momentumra az American LeMans Series 2004-es, sonomai versenyének egyik edzésén került sor, amelyen az akkor 30 esztendős pilóta súlyos baleset szenvedő alanyává vált, aminek következtében autója teljes egészében lángba borult. Dale Jr. egy, a FOX-nak adott 2013-as interjújában elárulta, hiszi, hogy az édesapjának köszönheti azt, hogy nem égett benn a Corvette-jében.

"Szerintem köze volt ahhoz, hogy kijutottan az autóból. Nem akarok semmilyen furcsa, természetfeletti dolgot belelátni, de van, amit egyszerűen nem lehet mással magyarázni. Azt sem mondom, hogy ő húzott ki a kocsiból, de biztos vagyok abban, hogy neki is szerepe volt abban, hogy most itt lehetek. Onnantól fogva, hogy kicsatoltam a biztonsági övet szinte semmi sem dereng, az első tiszta emlékem az, hogy fekszem a hordágyon. Fogalmam sincs, mi történt, de akkor és ott éreztem édesapám érintését a karomon. Máig kiráz a hideg, ha csak rágondolok."

Számos szurkoló szerint a balesetről készült felvételen is úgy látszik, mintha Juniort egy láthatatlan erő lökdösné ki a lángoló autóból. Én nem szeretnék ebben az ügyben állást foglalni, inkább azt javaslom, mindenki nézze meg a videófelvételt és döntsön saját hite szerint; tényleg Dale Sr. mentette meg a túlvilágról fia életét, avagy csak a füsttől dezorientált pilóta szabadította ki saját magát minden erejét összeszedve.

 

 

 képek: NASCAR, The Hour