Az L.W. Wright - rejtély
2016. április 09. írta: Raceday Addams

Az L.W. Wright - rejtély

A NASCAR történetének egyik legfurcsább és legkínosabb epizódja 1982-ben zajlott le - naná, hogy Talladegán.

 54.jpg

 

A stock-car versenyzés csúcskategóriájában bármi megtörténhet .... és meg is történik a versenyző majomtól kezdve a túszul ejtett mezőnyön és a démoni jelenésen át a lopott pace carig. Ezek alapján nem csoda, hogy a NASCAR-nak van egy saját, külön bejáratú D.B. Cooper-e is.


Nem számít szokatlannak, ha egy autóversenyző ilyen-olyan okból álnéven kezdi meg pályafutását. Dick Rathmann azért vette fel bátyja, Jim személyazonosságát, hogy az érvényben lévő szabályokat így kijátszva már kiskorúként futamokon indulhasson, míg Ned Jarrett az édesapja elől szerette volna eltitkolni ambícióit, ezért az első versenyeire sógora neve alatt nevezett.

A fenti csak két példa a sok közül, a legtöbb esetben pedig hamar kiderült turpisság.

Akadt azonban egy rejtélyes pilóta, akinek olyannyira jól sikerült palástolnia identitását, hogy valódi kilétét máig homály fedi.

1982-ben szó szerint a semmiből bukkant fel egy, önmagát L.W. Wrightként bemutató férfi, aki állítása szerint a Tennessee állambeli Nashville-ből származott és komoly versenyzői múlttal rendelkezett.

Wright célja a NASCAR Winston Cup május 2-ai, Alabama International Motor Speedway-en (ma Talladega Superspeedway) rendezett Winston 500-án való részvétel volt, amelynek érdekében konkrét tervet dolgozott ki. Az első és legfontosabb lépés természetesen az induláshoz szükséges pénz előteremtése volt. Főhősünket viszont átlagon felüli beszélőkével és meggyőzőerővel áldotta meg a sors, aminek köszönhetően rekordidő alatt bárkinek a bizalmába tudott férkőzni. Ezen képességeit azonban még csak nem is kellett csúcsra járatnia ahhoz, hogy a kellő pénzösszeget kicsikarja egy nashville-i üzletembertől, Bernie Terrell-től, akinek halovány fogalma sem volt az autósportról, így könnyedén elhitte, hogy Wright személyében tényleg egy sikeres, nagy tapasztalattal bíró pilótát tisztelhet.

A megállapodás értelmében Terrell 30.000 dollár készpénzzel járult hozzá Wright versenyautójának költségeihez, továbbá még 7500 dollárral az egyéb kiadásaihoz.

L.W. barátunk az induláshoz nélkülözhetetlen Chevrolet-t a későbbi kétszeres Daytona 500 győztes Sterling Marlintól vásárolta potom 20.700 dollárért, amelyből 17.000-et készpénzben, 3700-at pedig csekken fizetett ki.

Az anyagiak és az autó tehát ki volt pipálva, hátra volt azonban még egy nem kevésbé fontos dolog, nevezetesen a NASCAR versenyzői licencének megszerzése.

Wright számára ez sem számított lehetetlen küldetésnek és - többek között egy 1500 dollárról kiállított csekk formájában - sikeresen rávette a szervezet tisztviselőit arra, hogy kiadják számára az engedélyt.

A következő lépés a média becserkészése volt. 1982 áprilisában a The Tennessean című helyi napilap szerkesztőségét megkereste egy bizonyos William Dunaway, aki Wright menedzsereként mutatkozott be és azzal a kecsegtetőnek szánt ajánlattal állt elő, hogy az újság lehet az első, amely lehozhatja a nagy sztorit, miszerint ügyfele a Winston 500-on egy Sterling Marlintól származó autóval indul, amelynek főszponzora a country sztár T.G. Sheppard lesz. A lap kapva-kapott az alkalmon és hosszas cikket jelentetett meg a témában, kiegészítve azzal, hogy Wright a múltban már számos, sikeres versenyt teljesített a NASCAR Cup mezőnyében.

Persze ettől mi sem állt távolabb, pláne, hogy pár héttel korábban L.W.-nek még licence sem volt a legmagasabb kategóriában.

53.jpg

A szóban forgó lapszám megjelenése után egy nappal T.G. Sheppard bejelentette, hogy soha életében nem hallott még L.W. Wright nevű emberről, így nyilvánvalóan nem is szponzorálja őt egy centtel sem.

Elérkezett május első hétvégéje, vele együtt pedig a Winston 500, amelynek mezőnyében a történtek ellenére ott szerepelt Wright is a Music City Racing névre keresztelt csapat színeiben nevezett 34-es számú Chevy-vel.

A sajtó természetesen rögtön nekiszegezte a kérdést Sheppard nyilatkozata kapcsán, amit Wright azzal próbált  magyarázni, hogy a szponzorációs szerződésről a menedzsmenttel tárgyalt - tehát nem magával a zenésszel -, de csak az előkészítés fázisáig jutottak egy nem várt akadály felbukkanása miatt. L.W. ugyanakkor biztosított mindenkit arról, hogy több nagynevű country-előadóval is folyamatosan tárgyal, akik mind szívesen invesztálnának nem csak az ő karrierjébe, de magába a NASCAR versenyzésbe is.

A média azonban ekkorra szagot fogott, mondván valami nagyon nem stimmel a rejtélyes versenyző körül, aki a dirt és stock-car pályák többszörös futamgyőztes veteránjaként jellemezte magát, noha a neve semmilyen hivatalos statisztikában nem bukkant fel. Néhány riporter megpróbált utánajárni az előéletének és olyan alapvető információkat szerezni, mint, hogy hol született, vagy éppen hová járt iskolába. Mondani sem kell, nem jártak sikerrel, és egyre inkább olybá' tűnt, hogy a versenyző - legalábbis L.W. Wright-ként - egyszerűen nem létezik.

A megkérdezett Cup pilóták egyöntetűen azt állították, nem emlékeznek arra, hogy valaha is versenyeztek - vagy akár látták - volna Wrightot. Erre reflektálva L.W. módosított egy kicsit addigi sztoriján, mondván ő nem a Cuban, mint főkategóriában, hanem a NASCAR pályáin rendezett, regionális futamokon mérette meg magát.

Azt, hogy valami bűzlik a 34-es Chevy pilótája körül, már a NASCAR sem tudta tagadni, de mivel érvényes versenyzői engedéllyel rendelkezett, nem tehettek mást, mint, hogy engedték kvalifikálni.

Az időmérő történelmi jelentőségűnek bizonyult, miután Benny Parsons 200.176 mph-s, pole-t érő köre révén ekkor először tudott egy NASCAR autó 200 mph feletti átlagsebességet produkálni kvalifikációs körülmények között.

Ami Wrightot illeti, ő a második időmérős körében falnak csapta ugyan az autóját, de a korábban megfutott 187.379 mph-s átlaga még pont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ott legyen a futam mezőnyében.

Bár nem versenyzett, de a pitben tanácsadóként ott sertepertélt Sterling Marlin is, aki később elismerte, ekkor már teljesen tisztában volt azzal, hogy Wright nem az, akinek mondja magát.

"Folyamatosan olyan kérdéseket tett fel, amelyeket már egy kezdő versenyzőnek is tudnia kell" - nyilatkozta Marlin. "Nem úgy tűnt, mint aki tudja mi miért történik egy futamhétvégén."

A verseny végül motorhiba következtében hamar, a 13. körben véget ért Wright számára, ami miatt az utolsó előtti - de még így is 1545 dollár pénzdíjjal honorált - 39. helyen rangsorolták.

Ekkor viszont végleg véget ért a színjáték.

A leintés után Wright, magára hagyva a versenygépét és átvert emberek tucatjait, nyomtalanul eltűnt Talladegáról. Mint kiderült, valamennyi általa kiállított csekk fedezetlen volt, ahogyan a hivatalos papírjai és elérhetőségei is hamisnak bizonyultak. A NASCAR, az abroncsokat szállító Goodyear, továbbá az autóalkatrészeket biztosító cégek egyaránt feljelentést tettek ellene, a rendőrség pedig csalás, okirathamisítás és megtévesztés gyanújával előbb csak az államra kiterjedő, majd országos körözést írt ki rá.

Eközben a Wright számára a versenyzéshez szükséges, kezdő támogatást biztosított Bernie Terrell saját kezébe próbálta venni az ügyet és felfogadta az Államok egyik legjobb magándetektívjét, hogy a szélhámos nyomára bukkanjon.

"Előbb, vagy utóbb megtaláljuk és a börtönben végzi, ahová való" - mondta 1982. júniusában Terrell egy tévéinterjúban.

Nem így történt. A rejtélyes csaló felbukkanása és eltűnése óta több, mint három évtized telt el, de máig senki nem tud érdemi információval szolgálni arról, hogy kit takart valójában az L.W. Wright álnév és mi volt a tényleges szándéka.

     

>>>>> Ha további ritka és érdekes fejezeteket olvasnál az amerikai motorsport történelméből, akkor ajánlom a blog jobb oldali "Sztorik" menüpontját.

 

képek: NASCAR Media Archive