Angela’s Motorsports – Avagy a sztriptíztáncosnő esete a NASCAR-ral
2016. június 19. írta: Raceday Addams

Angela’s Motorsports – Avagy a sztriptíztáncosnő esete a NASCAR-ral

A NASCAR történetének eddigi legnagyobb csalása egy többszörös személyiséggel bíró egzotikus táncosnőhöz vezethető vissza.

 ams1.png


“Angela az a fajta ember, aki hazamegy a sarki vegyesboltból kezében kenyérrel és tejjel, de mégis szemrebbenés nélkül azt állítja, hogy épp Texasban járt üzleti úton. Beteges módon képtelen arra, hogy igazat mondjon, a lehető legelképesztőbb hazugságokkal tud előrukkolni minden ok nélkül.”

A fenti mondatokat Angela Harkness egy kaliforniai barátja nyilatkozta azt követően, hogy a nőt jogerősen elítélte a bíróság csalás, megtévesztés és pénzmosás vádjával.

A profi szélhámos ténykedésének évei alatt valóban óriási képzelőerőről tett tanúbizonyságot, amit kisebb-nagyobb stiklijei során nem is félt latba vetni.

Saját állítása szerint volt árva, akit szülei néhány hetesen magára hagytak, máskor viszont arról regélt, hogy egy kilencgyermekes családban nőtt fel, sőt, néhány alkalommal egy milliárdos dinasztia egyetlen örökösnőjének vallotta magát. Felnőtt életét tekintve szintén a legváltozatosabb életpályákat kreált álszemélyiségei számára: a teljesség igénye nélkül kiadta magát pszichológusnak, színházi ügynöknek, sportmenedzsernek, bikinimodellnek, motocross versenyzőnek, hostessnek, tanárnőnek, szociológusnak, sőt, még rendőrtisztnek is. 

Hogy ezen foglalkozások valamelyikét gyakorolta-e valaha, arról a teljes igazságot csak ő maga tudja biztosan. Egy dolgot azonban nem lehet elvitatni: az ő nevéhez fűződik a NASCAR történetének legbizarrabb csalássorozata is.

Hősnőnk, valódi nevén Fatemeh Angela Karimkhani, valójában 1976-ban látta meg a napvilágot Teheránban. Édesapja az iráni hadsereg tisztjeként szolgált, mígnem az iszlám köztársaság kikiáltása után, 1979-ben Németországba menekült, magával víve a két feleségétől született hét lánygyermekét is.

A rendőrségi dokumentumok szerint Angela később arról is beszélt a barátainak, hogy tinédzserkorában teherbe esett egy müncheni férfitól, de a baba halva született. Ezzel kapcsolatban a megkérdezettek külön kiemelték, hogy az állítólagos gyerekről minden alkalommal tárgyiasítva beszélt, mintha csak egy pár zokniról lenne szó.

A kiterjedt rendőrségi nyomozás ellenére arról, hogy Angela 19 éves koráig, azaz az Egyesült Államokba érkezéséig pontosan hol tartózkodott és mit csinált nem találtak használható információt.

A lány 1996-ban egy kis időre a texasi Austinba költözött, ahol az egyik nővére, Veda saját szépségszalont vezetett. Itt ismerkedett meg egy Rayford Tyler nevű üzletemberrel, akit gyorsan magába bolondított és néhány hónap alatt elérte, hogy a férfi gyűrűt húzzon az ujjára, minden jel szerint a vágyott amerikai állampolgárság megszerzésének reményében. A történet folytatása ez esetben szintén nem ismert, mindössze annyit tudni, hogy a házasságkötés ellenére Angela mégsem jelent meg a bevándorlási hivatalban, sőt, arról sincs dokumentum, hogy szakításukat követően egyáltalán a válást kimondták volna.

ill.png

(a kép csak illusztráció)

   

1998-ban hősnőnk a kaliforniai San Fernando Völgybe tette át székhelyét, ahol a hírhedt Candy Cat nevű éjszakai bárban vállalt munkát sztriptíztáncosnőként.

A diszkréciójáról és átlagon felüli szépségű “lányairól” ismert szórakozóhely népszerűnek számított a politikai és üzleti élet magas rangú képviselői között, beleértve a köztiszteletben álló bírót, Dion Harknesst is.

A férfit teljesen elbűvölte a szőkített hajával és közel-keleti vonásaival valódi egzotikumnak számító Angela, így a jelmondatának tartott “mindent akarok és most rögtön” szellemiségét követve nem habozott randevúra hívni a lányt, aki természetesen igent is mondott.

A középkorú Dion a fellegekben járt és úgy érezte, nála szerencsésebb ember nincs a világon. Szakmailag a csúcson volt, az anyagi problémákat hírből sem ismerte, minderre pedig a koronát formás, fiatal barátnője tette fel. Az idill azonban nem tartott sokáig. Dion pályafutása még tovább ívelt felfelé, de mindezt árnyalta, hogy Angelával való viszonya egyre inkább elmérgesedett, aminek következtében mind gyakrabban nyúlt az italhoz. Az elkövetkező hónapokban a rendőrség visszatérő vendég lett a pár otthonában, miután a nő többször is segítséget kért tőlük, mondván a párja fizikálisan bántalmazta. Dion 1998 őszén ártatlannak vallotta magát, a vádakat pedig konkrét bizonyíték híján ejtették is ellene.

A nyilvánvaló problémákkal dacolva Angela és Dion 1999. január 10-én, egy Las Vegas-i kápolnában tartott, titkos ceremónián hivatalosan is megpecsételte kapcsolatát. Nem telt azonban bele sok idő, és az alkohollal szintén jó barátságot ápoló ifjú feleség újra feljelentést tett férje ellen családon belüli erőszak miatt, amit Dion már nem úszott meg büntetés nélkül és 2000 novemberében két év próbaidőre helyezték.

A folyamatos balhék miatt a férfi hamarosan búcsút inthetett bírói talárjának, így kénytelen volt visszatérni az ügyvédi hivatáshoz.

A párhoz közel álló munkatársak és barátok szerint azonban a történet jóval komplikáltabb volt és állították, hogy valójában az általuk csak “fekete özvegynek” nevezett Angela volt a bántalmazó, Dion pedig az áldozat. 

“Dion gyakran jött munkába karmolásnyomokkal az arcán, közvetlenül a szeme körül és a nyakán, ha pedig megkérdeztük, mi történt, faágakkal, vagy macskákkal magyarázta” - mondta 2004-ben a férfi egy volt kollégája. “A rendőrök azonban mindig a felesége pártján álltak, hiszen hihetetlennek tűnik, ha egy családban a férfi válik fizikális bántalmazás áldozatává, különösen, ha kétszer olyan súlyú és másfél fejjel magasabb, mint a nő. Szerintem ez volt az oka annak, hogy nem vágott vissza, tudta, úgysem jönne ki az ügyből nyertesen.”

Mindezek alapján azt hihetnénk, hogy a házasság – már ha ténylegesen annak lehetett nevezni, lásd. Angela hiányzó válási papírjait – romokban hevert és közel volt a szakítás. A folytatás azonban korántsem így alakult, miután Angela az ismerőseik őszinte döbbenetére bejelentette, hogy gyermeket vár.

A Lisha névre keresztelt kislány születése örömmel töltötte el Diont, de ezzel egyidejűleg egy jóval keserűbb tény is realizálódott benne, miután rájött, hogy ebből a kapcsolatból most már tényleg nincs kiút számára.

angelamugshot.png

Angela egyik rendőrségi fotója  

 

2001. február 26-án Dion korán beszólt a munkahelyére, mondván nem érzi jól magát, ezért kivesz egy szabadnapot. Ekkor még senki sem tulajdonított ennek komolyabb jelentőséget, hiszen mindenkivel előfordul, hogy hirtelen lebetegszik. Amikor azonban másnap sem jelent meg az irodájában és a telefonját sem vette fel, néhány kollégája úgy döntött, személyesen látogatják meg otthonában, hogy megbizonyosodjanak arról, minden rendben van-e vele. A ház ajtaja nyitva volt, Dionnak viszont nyomát sem lelték, mindössze a dolgozószobájában találtak egy hátizsákot, amiben két üres tequilás üvegen kívül semmi más nem volt.

Teltek-múltak a napok és a férfi továbbra sem adott hírt magáról, nem vette át a fizetési csekkjét és az előre beütemezett tárgyalásait is elmulasztotta. Kansasben élő édesanyja fia valamennyi barátját és ismerősét körbekérdezte, de senki nem tudott információval szolgálni Dion hollétét illetően.

A kollégák megpróbáltak belépni a férfi számítógépébe, hogy megtudják történt-e valami az elmúlt időszakban, ami indokolná az eltűnését, de nem jártak sikerrel, mivel a jelszót csak a titkára ismerte, aki viszont pont a vakációját tölötte.

Dion barátainak egy része még napokkal később is reménykedett, mondván lehet, hogy a gyerekének születését követő változások, éjszakázások miatt úgy érezte, ki kell egy kicsit szellőztetnie a fejét. Korábban is csinált már ugyanis olyat, hogy húzósabb időszakokban fogta magát és egyedül elment halászni, vagy éppen kirándulni, amelyekről kipihenten, újra tettrekészen tért vissza.

Most azonban mi sem állt távolabb a valóságtól.

2001. március 6-án, az otthonától hetven kilométerre lévő Red Roof Inn szálloda 142-es számú szobájában megtalálták Dion Harkness holttestét, aki egy .357-es Magnummal oltotta ki a saját életét.

A férfi számítógépén egy ötoldalas búcsúlevelet találtak, valamint közvetlenül mellette egy véráztatta papírfecnit, amin csak egy mondat állt: “Angela tönkretette az életem.”

A gyászoló munkatársak visszaemlékezése szerint Dion hónapokkal a halála előtt az elkeseredett dühtől már csak vigyorogva érkezett az irodába és annyit mondott mindenki füle hallatára, hogy “Képzeljétek, a múlt éjjel beszéltem a halott anyósommal.”

A férfi minden jel szerint neje egy újabb hazugságát leplezte le ezáltal, miután Angela mindig is azt állította, hogy az anyja már kisgyerekkorában elhunyt.

A kollágák számára az is gyanús volt, hogy úgy tűnt, a feleség azelőtt tudott Dion haláláról, hogy hatóságok egyáltalán értesítették volna, mivel Angela már a holltest megtalálása előtt felhívta az irodát arról érdeklődve, hogy felveheti-e a férje utolsó fizetését, valamint jogosult-e annak egyéb juttatásaira.

Bár a halál okaként egyértelműen az öngyilkosságot jelölték meg, az igazságügyi orvosszakértő által kiállított bizonyítványban szó esik arról, hogy Dion arcán friss karmolásnyomok voltak, amelyeket nem ő okozott saját magának. Az ismerősök biztosak voltak abban, hogy Angelának ott kellett lennie azon a végzetes napon a szállodában, mielőtt a férfi meghúzta volna a ravaszt, erre vonatkozó bizonyítékkal azonban senki nem tudott szolgálni.

A nő Dion temetésére sem ment el, ehelyett fogta Lishát és meg sem állt Texasig.

yellowrose.png

Az austini Yellow Rose színpada 

 

Angela nem csak Austinba, de az éjszakai életbe is visszatért. A Yellow Rose nevű night clubban újra sztriptízzel kereste a kenyerét, ahol viharos gyorsasággal a legnépszerűbb műsorszámmá vált. A szórakozóhely akkori menedzsere, Tom West elmondása szerint a nő nem volt jó táncos, mi több, még ritmusérzékkel sem áldotta meg a sors, ellenben viszont pusztán a tekintetével úgy tudott flörtölni a férfiakkal, hogy azok egymást törve igyekeztek a megszabadulni a dollárjaiktól, csak, hogy egy másodpercre megérinthessék.

Angela egyik legnagyobb rajongójának – az amúgy nagyon is házas – Gary Jones bizonyult, akit mindenki csak Morpheus-nak becézett, miután szinte a megszólalásig hasonlított a Mátrix filmek sztárjára, Laurence Fishburne-re.

A West Fargo-i bankfiók alelnökeként tevékenykedő Jones nem volt éppen a törvénytisztelő állampolgárok mintaképe. Munkájából adódóan jól ismerte a kiskapukat, amelyek által számos, nagy összegű, hamis hitelt vett fel nővérei nevére – természetesen azok tudta nélkül -, amelyekből többek között házat vásárolt egy Austin melletti kertvárosban, vett egy vadonatúj Mercedest és több ezer dollárt költött az ekkor már vele szeretői viszonyban lévő Angelának szánt ajándékokra.

Az egyre nagyobb és nagyobb összegű csalások sorozatát folyamatosan megúszta, így, ahogyan az lenni szokott egyre grandiózusabb terveken kezdett el gondolkodni.

A nagy ötlet végül Angela fejéből pattant ki, aki kitalálta, hogy a biztos meggazdagodás érdekében alapítaniuk kell egy NASCAR csapatot.

A prostitúcióval is összefüggésbe hozott nő a nyomozati anyag szerint korábban több, élvonalbeli és kevésbé ismert NASCAR versenyzővel is intim viszonyt folytatott, de konkrét nevek nem kerültek nyilvánosságra.

Jones valódi pénzügyi mágus volt, aki villámgyorsan egy olyan üzleti tervet állított össze beleértve a szponzorációra vonatkozó részletekkel, amit látva senkiben nem merültek fel kételyek a projekt működőképességét illetően.

A terv keretein belül Jones 320.000 dollár értékű kölcsönt vett fel egyik üzleti partnere személyazonosságával, majd újabb, 250.000 dollárt Angela édesanyjának, Zahra Heydarzadeh-nek nevére.

02ams.png

Jay Sauter az Angela's Motorsports #02 Fordja mellett

 

A NASCAR nemzeti másodosztályában, a Busch Series-ben (ma Xfinity Series) indítandó, roppant fantáziadúsan Angela’s Motorsports névre keresztelt csapat megalapítását 2002. október 25-én jelentették be hivatalosan az Atlanta Motor Speedway-en.

A közel-keleti nő és afro-amerikai férfi által létrehozott gárda rekordidő alatt népszerűséget, egyben tiszteletet vívott ki az esélyegyenlőségért küzdők körében. A páros az első pillanattól kezdve igyekezett is ezt a kártyát kijátszani és előszeretettel hangsúlyozták, hogy az Angela’s Motorsports “megnyitná a stock-car versenyzés kapuit a nők és a kisebbségek előtt”.

A NASCAR pedig boldogan, egyben hihetetlen naivitással övezve fogadta a kezdeményezést


“Mindenki, aki élt és mozgott a NASCAR-ban előbukkant, hogy Gary-t és Angelát segítse” - mondta az egykori PR képviselő Christine Mifsud. “Rengetegen támogatták őket időt és energiát nem kímélve tapasztalataikkal, valamint tanácsaikkal, erőfeszítéseikkel.”

A csapat internetes oldalának kezelésével Jason Stix Buckley-t bízták meg, aki szerint a duó lehengerlő beszélőkéjének és meggyőzőerejének köszönhette, hogy eleinte senki sem fogott gyanút.

“Minden túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen.”

Angeláék olyan nagy nevű cégeket győztek meg arról, hogy biztosítsák számukra a kellő alkatrészeket és felszereléseket, mint például a Hutcherson- Pagan, azzal érvelve, hogy főtámogatójuk, a WiredFlyer.com állni fogja ezek ellenértékét.

A bajnokesélyesnek beharangozott alakulatnál úgy tűnt, minden készen áll: vásároltak két Ford versenyautót és partneri szerződést kötöttek a sportban ekkor már több, mint 30 éves múltra visszatekintő Robert Yates Racinggel. A szakembergárda terén is jelentős előrelépéseket tettek és megszerezték maguknak csapatfőnöknek a nagyra becsült Harold Holly-t, míg a vezérigazgatói pozíciót Clyde McLeod töltötte be.

“Pokoli jó csapatnak tűntünk” - mondta később Holly. “Olyan emberekről beszélek, akikkel bajnoki címet is nyerhettem volna. Készen álltunk arra, hogy háborúba induljunk.”

Az Angela’s Motorsports bemutatkozását a Busch Series 2002-es, phoenixi versenyén ejtette meg, a #02 Forddal azonban Jay Sauternek nem sikerült túljutnia a kvalifikáción.

A következő, homesteadi fordulóra már egy második autót is neveztek a #71-es képében Kevin LePage-dzsel a volán mögött.

Ezúttal már dupla siker koronázta a csapat erőfeszítéseit, miután mindkét gép bejutott a mezőnybe, a 28. és 31. rajthelyeket megszerezve. Sauter a versenyen a 25.-ként zárt, LePage viszont egy fékhiba miatt csak a 37. pozíciót tudhatta magáénak.

A csapat a téli, daytonai teszten is képviseltette magát, ahol az ő autóik bizonyultak a leggyorsabbnak.

Mindeközben leszerződtették a 2003-as, teljes szezonra Mike Mclaughlint, aki ekkor még azt hitte, karrierje legjobb döntését hozta meg, amikor aláírta a nevét a hivatalos papírokon.

Úgy tűnt tehát, minden sínen van, mégis, a hetek előrehaladtával egyre többen élni kezdtek a gyanúperrel, hogy valami bűzlik Dániában, akarom mondani az Angela’s Motorsports garázsában.

“Megmondtam Mike-nak [McLaughlin], hogy már semmit sem hiszek el ebből a szarból” - vallotta be később McLeod, aki hamar megbánta, hogy rábólintott a vezérigazgatói állásra. “Menj fel az internetre, keress rá a WiredFlyerre és semmi mást nem fogsz találni, csak egy átkozott utazási irodát. Honnan szereznek mégis annyi pénzt, amennyi egy ilyen vállalkozáshoz kell? Legalább hatmillió dollárra lenne szükségük egy teljes szezonhoz. Semmijük sem volt.”

A bírósági tárgyalás során az ügyész az Angela’s Motorsports-ot egy kisgyerekhez hasonlította, aki annak tudatában lopott el egy autót, hogy úgyis el fogják kapni.

angmo.png

Mike McLaughlin a #03 Fordot vezette volna a 2003-as Busch szezonban

 

A WiredFlyer valóban csak egy kis cég volt, amelynek büdzséje annyira volt elég, hogy abból a csapat fedezni tudja az utazásal járó költségeket. A vezérigazgató, Rick Barton később úgy nyilatkozott, hogy soha nem is volt többről szó, és Jones folyamatosan azzal győzködte, hogy az ő szerepük, mint hivatalos főszponzor csak addig él majd, amíg le nem zárulnak a tárgyalások a tisztséget ténylegesen betöltő, nagy dallasi céggel, nekik tehát nincs okuk az aggodalomra.

A probléma azonban csak annyi volt, hogy a bőkezű dallasi vállalat valószínűleg soha nem is létezett.

A csapat légvára a 2003-as Busch szezon elején kezdett összeomlani. Jones-t 2002. decemberében visszaminősítették egyszerű ügyintézővé, egy hónappal később pedig véglegesen elbocsátották a Wells Fargo bankból. Mindez egybeesett azzal az időszakkal, amikor a gárda felé megérkeztek az első csekkek, amelyeket azonban anyagi fedezet híján képtelenek voltak rendezni. Ennek okán Angela egy 350.000 dolláros követelést intézett Barton felé, azzal fenyegetve, hogy ha a WiredFlyer nem fizet időben, akkor jogi lépéseket fognak tenni.

A cégnek természetesen esze ágában sem volt kifizetni az előzetes megállapodásban szereplő pénzmennyiség mintegy háromszorosának számító összeget.

Hasonló hangvételű levelet kapott Robert Yates is, aki erre reagálva a saját kezébe vette a dolgot és pár jól megtermett emberét azonnal az Angela’s Motorsports garázsába küldte, hogy mindent, ami mozdítható és az ő gárdájához köthető, kobozzanak el.

“Yates együttműködött Bartonnal annak érdekében, hogy mindenki visszakapja a pénzét” - mondta Mifsud. “Rick viszont még így is keresztet vethetett 80.000 dollárjára.”

Az Angela’s Motorsports bizarr tündöklése és bukása után csak még nehezebbé vált a NASCAR-ba belépni szándékozó új csapatok dolga.

“Nagyon sokat ártottak az újonnan érkező gárdáknak” - magyarázta Dave Piontek, a Ford NASCAR projektjéért felelős egykori vezetője. “A szponzorok már nagyon óvatosak, az addigiaknál is nehezebben nyitják ki a pénztárcájukat. Minden megváltozott.”

Az Angela’s Motorsports-nál dolgozók többsége más gárdáknál helyezkedett el, kivéve McLaughlint, akiért korából – ekkor már a 47- életévét taposta - adódóan nem kapkodtak a csapatok. Néhány versenyen, beugróként még elrajtolhatott, majd 2004 végén végleg visszavonult az aktív versenyzéstől és a Joe Gibbs Racing tesztere, valamint a pilóták vezetéstechnikai trénere lett, mindemellett pedig saját vállalkozásokat indított.

A történtek legnagyobb vesztese azonban kétségkívül Rick Barton lett, akinek ráment az egészsége az Angela’s Motorsports-cal való csatározásra, 2002. július 30-án, mindössze 48 esztendős korában pedig végzetes szívinfarktus érte.

A WiredFlyer az alapító/vezérigazgató halála után csődöt jelentett.

“Az Angela’s Motorsports nem különbözött a többi, újonc csapattól, kivéve azt a tényt, hogy az ő tőkéjük egy az egyben lopott pénzből állt” - nyilatkozta 2004-ben a CNN-nek Matt Gravelle különleges ügynök az FBI-tól. “Abban reménykedtek, hogy egy komoly szponzor hirtelen előbukkan a semmiből, aki majd megmenti őket.”

És, hogy mi történt a főkolomposokkal?

Az FBI egész országra kiterjedő körözést írt ki Jones és Angela ellen, akiket végül 2003. március 13-án tartóztattak le a közeli Temple városában, ahol máris új vállalkozásba kezdtek egy sportbár üzemeltetésének képében.

A nyomozás során mintegy tizenhat, összesen több, mint egymillió dollárt kitevő illegális hitelszerződést tudtak Jones-ra bizonyítani, amelyeket a férfi nővére, volt munkatársa, valamint egy újabb sztriptíztáncosnő, bizonyos Evangeline Washington nevére kötöttek.

Fél évvel később, 2003 szeptemberében Jones-t vád alá helyezték gazdasági csalás, összeesküvés, okirathamisítás, sikkasztás és pénzmosás vádjával.

A férfi valamennyi esetben bűnösnek vallotta magát, és végül 46 hónap börtönbüntetést kapott, öt év próbaidővel, mindezen felül pedig egymillió dollár kártérítés megfizetésére kötelezték.

Angela mindvégig együttműködött a hatóságokkal, elismerte felelősségét és az enyhébb büntetés reményében minden információt megosztott Jones tevékenységét illetően.

A nő 5000 dollár óvadék fejében szabadlábon maradhatott, ami eléggé nagy ballépésnek bizonyult a hatóságok részéről.

“Hiszik, vagy sem, miután ez az egész NASCAR balhé kirobbant, Angela megjelent nálam, hogy visszavegye a korábbi, táncosnői munkáját” - nyilatkozta a Yellow Rose menedzsere, Tom West. “Egy hét után viszont máris kért egy hónap szabadságot, amit azzal indokolt, hogy egy újabb, nagyobb méretű implantátumot akar a melleibe tetetni, valamint az arcát is felvarratná.”

West beleegyezett, Angelát pedig soha többé nem látta.

Amikor pedig a nő nem jelent meg a kijelölt időpontban a bíróságon, ehelyett valószínűsíthetően elmenekült az Egyesült Államokból, azonnal nemzetközi körözést adtak ki ellene.21219332.png

"Elfogták." Angela körözési felhívása a letartóztatása után.

  

Az embervadászatot a szövetségi rendészeti ügynökség, a US Marshal Service megbízásából Hector Gomez és csapata vezette, amelynek során jelöletlen autókkal követtek mindenkit, akinek akár minimális kapcsolódási pontja volt Angelával. Az első áttörésre akkor került sor, amikor El Paso határánál, ott, ahol utoljára látták a szökevényt, rátalaláltak egy, a nő egyik nővérének, Bitának nevén lévő gépjárműre.

Nagyjából ezzel egyidőben névtelen bejelentés érkezett az egyik helyi bank alkalmazottjától, aki azt állította, hogy látta Angelát és Bitát, amint azok egy, az Egyesült Arab Emírségek által hitelesített dokumentumot kérvényeztek.

Ezt követően Gomez arra utasította az embereit, hogy kutassák át a Bita háza előtti szemeteseket.

“Meglepően sok információt szerezhetünk az emberek kukáiból, ráadásul a személyiségi jogok megsértése nélkül.”

A nyomozók sikerrel is jártak, miután Bita szemetesében egy összegyűrt faxot találtak, amelyet a nő az UAE washingtoni nagykövetségének írt azzal a kéréssel, hogy érvényesítsék a nővére – immár eredeti nevén, azaz Fatemah Karimkhani - munkavállalói engedélyét, mint kozmetikus. 

Ekkor újabb, kulcsfontosságúnak számító fordulat állt be az ügyben.

“Kaptam egy telefonhívást egy férfitól Dubaiban, aki nem szerette volna felfedni a személyazonosságát, azt állítva, hogy a felesége találkozott Angelával” - folytatta Gomez.

A névtelen bejelentő elmondta, hogy miután a US Marshal Service hivatalos honlapján meglátta a nő körözési fotóját, realizálódott benne, hogy egy rendkívül veszélyes emberről van szó, akit semmiképpen nem akart a felesége közelében látni.

A férfi megadta Angela munkahelyi címét és elérhetőségeit a hatóságoknak, amelyek birtokában Gomez azonnal az Interpolhoz fordul, akik aztán értesítették a dubai-i illetékeseket.

A helyi rendőrség 2005. május 27-én, a munkahelyén, egy szépségszalonban csípte fülön a nőt, de – miután bevonták az útlevelét - ismét szabadlábon maradhatott egészen az USA-nak történt kiadatásáig

Angelát végül 2007 áprilisában tartóztatták le amint leszállt a Dubaiból érkezett, menetrendszerinti járatáról a New York-i JFK repülőtéren. Az ítélethozatallal nem vártak sokáig és alig egy hónappal később, május 25-én a nőre 40 hónap börtönbüntetést róttak ki.

Az Angela’s Motorsports által sugallni próbált esélyegyenlőségi kezdeményezés pozitív örökségeként a NASCAR 2004-ben hivatalosan elindította a női, valamint a kisebbségekhez tartozó versenyzőket támogató Drive for Diversity nevű programját. Ennek tagjaként kezdte NASCAR karrierjét többek között a nemzeti harmadosztályt képező Camping World Trucks Series-ben első afro-amerikai pilótaként győzni tudó Darrell Wallace Jr., az immár  a legnagyobbak, azaz a Cup mezőnyét erősítő japán-amerikai származású Kyle Larson, valamint az Xfinity Series-ben 2016-os bajnoka, a mexikói Daniel Suarez is. 

 

 képek: mugshots.com, Yellow Rose Austin, NASCAR Media, Pinterest