Fuss, ha az óriás bőgve iramodik feléd!
2016. november 11. írta: Raceday Addams

Fuss, ha az óriás bőgve iramodik feléd!

Közel 70 éves fennállása során a NASCAR számtalan rendhagyó, mi több, bizarr fejezettel gazdagította a motorsport történelmét. Az alábbiakban öt olyan eseményt válogattam össze, amelyek ma már elképzelhetetlennek tűnnek a versenypályák forgatagában, pedig anno nagyon is megtörténtek.

ff.png

 

Csak egy maradhat

A tizenhétszeres NASCAR Cup futamgyőztes Curtis Turner arról volt híres, hogy se Istent, se embert nem tisztelve harcolt meg a pozíciókért. Az Egyesült Államok versenypályáin számos összetört autó, azokon kívül pedig heves tivornyái után rocksztárokat megszégyenítően leamortizált kocsmák és szállodai szobák kísérték útját.

Versenyzői karrierjét tekintve azonban az egyik leghíresebb győzelmét mégis úgy szerezte meg, hogy csak az ő autója maradt tökéletesen ép, mi több, az egyetlen a pályán.

Történt ugyanis, hogy az 1956. szeptember 30-án, a NASCAR Convertible sorozat Asheville-Weaverville Speedway-en rendezett futamának 181. körében, rögtön azt követően, hogy Turner átvette a vezetést, egy hatalmas tömegbaleset történt, amelybe a második helytől lefelé valamennyi, még a pályán lévő – szám szerint tizenhárom – autó belekeveredett. Az incidens olyan jelentős volt, hogy egyetlen érintett jármű sem volt képes folytatni tovább a küzdelmeket, így egy további kört követően végérvényesen, piros zászlóval leintették a futamot, természetesen Turnert kihirdetve győztesként.

Ennek megfelelően az asheville-i forduló lett az első – és máig egyetlen – NASCAR futam a történelemben, amely úgy ért véget, hogy már mindössze csak egy autó volt versenyben.

  
Nem a ruha teszi

 
Manapság már a legalacsonyabban jegyzett, regionális bajnokságokban sem lehet elképzelni a versenyzőket tűzálló overál, kesztyűk, zokni, teljes fejet takaró bukósisak és HANS nélkül.

Az autósport hőskorában azonban még a pilóták gyakran csak egy szál farmerben és pólóban (némely hölgyversenyző egyenesen szoknyában!) pattantak volán mögé, sőt, akadtak, akiknek még ezen öltözék is “úri-murinak” számított.

Az 1951-es NASCAR Grand National Series (mai Sprint Cup elődje) második helyezettje, Flonty Flock például szinte kizárólag csak rövidnadrágban volt hajlandó autóba ülni [lásd. nyitókép], az 1950-es daytoni (nem elírás, lévén az ohiói Dayton Speedway-ről van szó) győztese, Jimmy Florian pedig még azzal sem törődött, hogy egyáltalán egy inget magára kapjon.

Az első, tűz ellen védő versenyzői ruhát egyébként 1952-ben mutatta be a pittsburgh-i Treesdale Laboratories, a kedvezőnek számító, 9.25 dollárért árusított kezeslábas pedig rövid idő alatt népszerűvé vált a NASCAR pilóták körében.

jf.jpg

 
Fuss, ha kedves az életed

  

Még mindig egy kis Curtis Turner.

A hatvanas évek közepén, a szépemlékű NASCAR Sportsman sorozat egyik, az atlantai Lakewood Speedway-en lebonyolított futamán Turner összeütközött az amúgy jó barátjának számító kollégájával, Tiny Lunddal.

A csak becenevében “apró”, valójában közel két méter magas Lund éktelen haragra gerjedt, a leintést követően pedig az első dolga az volt, hogy elindult megkeresni Turnert, miközben szó szerint könnyek záporoztak a szeméből.

Márpedig ez a későbbi Daytona 500 győztes Buddy Baker szerint egyáltalán nem jelentett jót.

“Lund képes volt annyira dühbe gurulni, hogy úgy tűnt, mintha bömbölne” - nyilatkozta egy, a Sports Illustratednek a kilencvenes években adott interjújában Baker. “Ha valamivel felbosszantottad, majd azt láttad, hogy sírva közelít feléd, akkor a saját érdekedben az egyetlen dolog, amit tehetettél, hogy elfutottál. Jó messzire.”

Valószínűleg ezzel maga Turner is tisztában volt, mert a korabeli beszámolók szerint amint észrevette Lundot, azonnal menekülőre fogta. Az egyetlen gond az volt, hogy Lakewood közepén egy hatalmas tó foglalt helyet, Curtis pedig a pálya azon részén tartózkodott, ami már csak egy karnyújtásnyira volt attól.

Az egyik oldalon ott volt tehát a tó, a másikon pedig a tajtékzó Lund magasodott. Nem volt kiút.

A helyszínen tartózkodó csapattagok megpróbáltak közbeavatkozni, de Tiny faltörő kosként gázolt át közöttük, majd behúzott egyet Turnernek, aki nem volt rest és nyomban visszaütött, a két férfi pedig végül a tóban kötött ki.

Lund a nyakánál fogva megragadta az ekkor már az életét féltő Curtist és ötször egymás után, minden alkalommal hosszabb és hosszabb időre a víz alá nyomta a fejét, miközben azt üvöltötte, hogy “Kifizeted a károkat az autómon, amiket okoztál?”. Turner eközben – már amikor nem fuldokolt – folyamatosan bocsánatért esedezett, mire végül Lund abbahagyta a fenyítést és hangos nevetésben tört ki.

A történteknek végül nem lett hatása a két versenyző barátságára, olyannyira nem, hogy Baker elmondása szerint néhány óra múlva már egy közeli kocsmában söröztek vidáman. Az italt persze Turner fizette, arról azonban nincs információ, hogy végül Lund autójának javítási költségeit is állta volna.

pettycar.jpg

Egyenlő az egyenlőbbek között

 
“Nézzék, Earnhardt ismét a pit felé tart, pedig csak néhány kör telt el az utolsó kiállása óta” - hüledeztek a NASCAR Cup 1996-os, doveri versenyének kommentátorai, miután meglátták a legenda híres fekete festésű gépét, amint elhagyja a pályát.

A probléma azonban csak annyi volt, hogy az az autó nem Dale Earnhardt Chevy-je volt, hanem Kyle Petty Pontiac-ja. A hiba viszont nem a futamot közvetítők készülékében volt, lévén a két jármű a megszólalásig hasonlító festéssel bírt. És, hogy miért? Hát tüntetőleg!

Az egy héttel korábbi, charlotte-i Coke 600 során ugyanis a NASCAR versenybírái öt kör mínusszal büntették Petty-t, miután a futam féltávjánál történt restartot követően hátulról nekiment Ted Musgrave autójának. A döntés után a Petty-t foglalkoztató Team SABCO társtulajdonosa, Felix Sabates először heves gesztikulálásba kezdett a pitlane-en, majd nem éppen hízelgő véleményt fogalmazott meg a NASCAR tisztviselőiről a csapatrádión, amit természetesen az illetékesek is hallottak. Ennek eredményeként még két körrel megnövelték a versenyző büntetését, a csapattulajdonos sportemberhez méltatlan viselkedésével indokolva.

Azt, hogy egészen pontosan milyen szavak hagyták el emberünk száját, nem szól a fáma.

“Legyen elég annyi, hogy olyan dolgokat mondott, amikért az anyukája egészen biztosan nem lenne büszke rá” - zárta rövidre a NASCAR egyik akkori szóvivője, Kevin Triplett.

Sabates nem látott a méregtől, és azt állította, hogy a szervezet Earnhardt tekintetében sokkal lazábban kezeli a szabályokat, vagyis, a kannapolisinak olyan dolgok is megengedettek a pályán, amikért a mezőny többi tagját már csípőből szankcionálják.

A csapatvezető szerint a NASCAR részéről szent és sérthetelennek minősített Earnhardt ugyanis több, a Petty-éhez hasonló, vagy még csúnyább manővert bemutatott már a futamokon – beleértve magát a szóban forgó Coke 600-at – mégsem kapott egy szóbeli figyelmeztetést sem.

Mindez odáig vezetett, hogy a következő, doveri futamon Petty 43-as Pontiac-ját Sabates ugyanolyan festéssel küldte pályára, mint amilyet az Earnhardt által vezetett 3-as viselt, mondván ha az autót a versenybírák összetévesztik a “szupersztáréval”, akkor egészen biztosan nem fognak kiszabni rájuk semmiféle büntetést.

Maga Earnhardt nem kívánta kommentálni Sabates akcióját, amelytől egyébként maga Petty is igyekezett elzárkózni, mondván ő csak vezeti az autót, annak küllemébe nincs beleszólása.

A #43 Pontiac a soron következő futamon már a megszokott, saját festésével rajtolt el.


A verseny, ami nem is volt

 
Kyle Petty nagyapja, egyben a Király, azaz Richard Petty édesapja, a háromszoros Grand Nationals bajnok, továbbá az első, 1959-es Daytona 500 győztese, Lee Petty életét és munkásságát számos legendás esemény lengi körbe.

A korának egyik legnagyobb sztárjaként számon tartott versenyző azonban nem csak a pályán nyújtott teljesítményével írta be magát a történelemkönyvekbe, de alighanem ő az egyetlen, aki önkényesen leintett egy olyan futamot, amely mezőnyének saját maga is tagja volt.

A NASCAR 1956-os menetrendje szerint a Grand Nationals augusztus 4-én Tulsába volt hivatalos, méghozzá egy félmérföldes oválra.

A nyári szárazság közepette már az előkészületeket megnehezítették az egyre nagyobb méreteket öltő porviharok, a tetőpont pedig a verseny napján érkezett el. Ennek ellenére a mezőny megkapta a zöld zászlót, noha a látási viszonyok már ekkor közelítettek a nullához. A csapatok egyre inkább sürgették, hogy szakítsák félbe a viadalt, a szervezők azonban az életveszélyes körülményekre fittyet hányva hagyták tovább körözni az autókat. A 32. körben aztán Petty-nek elege lett, a pit felé vette az irányt, ott leállította a motort, majd kipattant a járművéből és egyenesen a versenyirányítás standjához ment, ahol szó nélkül felkapta a piros zászlót és saját maga lengette azt be a kollégáinak.

A tisztviselők nem róttak ki semmilyen büntetést Petty-re a magánakciója miatt, sőt, elismerték, hogy jogosan cselekedett. A futamot - amely az addig megtett alacsony körszám miatt hivatalosan nem volt értékelhető -  már nem indították újra és másik időpontot sem tűztek ki a későbbi befejezésére, a nézők számára pedig maradéktalanul visszatérítették a jegyek árát.

 

 

További érdekességeket, ritkaságokat, vagy épp egyenesen bizarr fejezeteket az amerikai motorsport múltjából és jelenéből a blog jobb oldalán lévő "Sztorik" menüpont alatt találhatsz.


A felhasznált képek eredeti jogtulajdonosa nem ismert.