21 feledhetetlen idézet Tony Stewarttól
2016. november 19. írta: Raceday Addams

21 feledhetetlen idézet Tony Stewarttól

Tony Stewart az amerikai autósport élő legendája, aki gyakorlatilag bármit elvezet, aminek négy kereke és motorja van.

tsa_2.jpg

Filmbe illő karrierje során gyakorlatilag minden szakágban bajnoki címet szerzett, ahol csak megmérette magát a dirt pályákon köröző sprint/midget caroktól kezdve az open-wheelen át egészen a NASCAR csúcskategóriájáig.

Stewart a nagybetűs VERSENYZŐ. Ha egy ellenfele az útját állja, ő gondolkodás nélkül móresre tanítja, ha harcolni próbál ellene, akkor garantáltan felveszi a kesztyűt, ha viszont valaki a segítségére siet, azt biztosan meghálálja.

Smoke a pályán nyújtott teljesítménye mellett a sportág egyik utolsó olyan képviselője is, aki soha nem félt lakatot tenni a szájára és fittyet hányt a politikai korrektség dogmájára.

A NASCAR-ból versenyzői minőségben már visszavonult klasszis nem mindennapi történetéről egy korábbi posztban már bővebben értekeztünk, most pedig a tiszteletére következzék néhány gyöngyszem a pályafutása alatt adott nyilatkozataiból.

 

A szabadszájúságáról:

“Mindig is azt fogom mondani, amit gondolok. Ha ez a NASCAR vezetőinek nem tetszik, és ez azt jelentené, hogy elveszítem a munkámat, akkor legyen így, amúgy sem muszáj ott lennem, ahol most vagyok.”

 

Arról, hogy visszavonulása után mi lesz a legfőbb különbség közte, és Jeff Gordon között:

“Szögezzünk le itt helyben valamit, én nem fogok minden áldott héten a médiaközpontban csövezni. Ha mégis ezt tenném, lőjenek le."

 


Önkritika:

“Én vagyok a NASCAR-ban művelt hülyeségek tökéletes posztergyereke.”

 

Miután 2005-ben megnyerte a NASCAR Cup Allstate 400-át az Indianapolis Motor Speedway-en:

“Az életem teljessé vált, olyan boldog vagyok, hogy már akár meg is halhatnék.”

 

Kollégájáról:

“Dale [Earnhardt] Jr., hogy azt a tehetségtelen k*rvaanyját.”

 

Másik kollégájáról:

"[Joey] Logano kemény srác egészen addig, amíg a csapatának egyik tagja kettőnk között áll, máskülönben csak egy ijedt kisgyerek, aki a vizes flakonját akarja hozzád vagdosni."

top.png


Miután a 2005-ös, indianapolisi Cup futam után a csapatával együtt ő is megmászta a pálya kerítését, a "műfaj" megalkotójával, Helio Castronevesszel szemben pedig neki annak tetejéig is fel sikerült kapaszkodnia:

“Castroneves több kerítést is megmászott, de még soha nem jutott fel egyiknek sem a tetejére. Olyan ez, mint nekivágni a Mount Everestnek. Egy olyan kövér srácnak pedig, mint amilyen én vagyok, ez akkora kihívás is volt.”

 

Arra a kérdésre, hogy mi a különbség az open-wheel és a NASCAR gépek között:

"A versenyautók függetlenül a méretüktől és típusuktól ugyanazt csinálják. Nem olyan komplikált ez."

 

Hogy miben változott a 2002-es és a 2005-ös bajnoki címei között:

“Híztam pár kilót és lett néhány ősz hajszálam.”

 

A kötelező sajtóeseményekért közismerten “lelkesedő” Stewart így üdvözölte a médiaközpontban ülő újságírókat a 2013-as doveri győzelme után:

“Akármennyire is utálom ezt kimondani, de most az egyszer jó ide visszatérni önök elé.”

 

 

A NASCAR 2007-ben debütált új generációs karosszériájáról, a Car of Tomorrow-ról:

“Egy rakás szemét. Olyan vezetni, mint egy régi furgont, abból is zöld színűt fából készült elemekkel az oldalán.”

 

A hölgyrajongókról:

“A női rajongók jóval többet tudnak a férfiaknál arról, hogy mi zajlik a pályán, sokkal jobban átlátják az egészet. Azt kell mondanom, a nők jóval intelligensebb szurkolóknak számítanak.”

  

A katasztrofálisan sikerült 2015-ös szezonjáról:

“Nagyon sokat tanultam magamról. Rengeteg személyiség van a fejemben, akikkel később egyenként el is kell beszélgetnem. Komolyan, az agyam olyan, mint egy chatszoba.”

jgts.png


A 2005-ös martinsville-i versenyen történtekről, amikor Jeff Gordon a hajrában előzte meg a közel 300 körön át domináló Stewartot:

“Gordon egy idióta. Utakat neveznek el az ilyen emberek után, tudják, az egyirányúakat zsákutcával. Kedvelem a srácot, sokat pókerezünk együtt, de ha most megtalálnám, az biztos, hogy puszta kézzel fojtanám meg.”

 

Egy 2012-es interjúban, amikor arról faggatták, hogy örülne-e egy negyedik bajnoki címnek:

“41 éves vagyok, már annak is örülök, hogy még van hajam.”


Miután Jeff Gordon úgy jellemezte Stewartot, mint “a NASCAR különbejáratú Rosie O’Donnell-je”:

“Szeretném azt hinni, hogy jobban nézek ki, mint Rosie O’Donnell.”

 

Miután megnyerte a 2007-es, indianapolisi Cup futamot:

“Ez a győzelem azoknak a rajongóknak szól a lelátókon, akik minden héten szurkolnak nekem és elviselik a többiek összes baromságát.”

 

Saját rádióműsoráról, a Tony Stewart Live-ról:

“Imádom ezt a show-t. Már csak azért is, mert így végre elmondhatom, hogy én is a média tagja vagyok. Ahogyan a mondás tartja, ha nem tudod legyőzni őket, akkor csatlakozz hozzájuk.”

  

A 2013-as, lábtöréssel végződő sprint car balesete után így védte meg imádott szakágát a dirt pályás versenyzést biztonsági szempontból töretlenül kritizáló újságírók előtt:

“Maguknak, földi halandóknak a médiánál van még mit tanulniuk. Muszáj megnézniük több videófelvételt a sprint car versenyzésről és hasonlókról, hogy informálódjanak és akkor talán nem fognak ilyen égbekiáltó marhaságokat összehordani. Az enyém egy teljesen átlagos baleset volt, semmi rendkívüli. Ha valami igazán kirívóan rossz dolog történik ne aggódjanak, Önök lesznek az elsők, akiket értesítünk róla.”

 

Egy csipetnyi bölcsesség szintén ezen a baleset kapcsán:

“A helyzet az, hogy mindenkinek élnie kell az életét. Nem töltheted az egész földi pályafutásod azzal, hogy folyamatosan védekezni próbálsz valami ellen, mert akkor csak az idődet pocsékolod. Én pedig teljes mértékben ki akarom használni azt az időt, ami nekem jut, bármennyi is legyen az.”

 
A visszavonulását követő időszakról:

“Nem szeretem a hosszú, tengerparti sétákat, a gyertyafényes vacsorákat, meg ilyenek. Szeretem viszont nézni otthon, ahogyan a fák levelei sárgulni kezdenek, szóval ezt már várom. Ne nézzenek rám így, mert tudom, hogy Önök, újságírók már borzasztó izgatottak amiért eltakarodom.”

 

 
+1: És végül egy sztori Stewart legendás állatszeretetéről, amelyet a minap Jimmie Johnson mesélt el a 2016-os szezonzárónak otthont adó Homestead-Miami Speedway-en rendezett sajtóeseményen.

2004. januárjában, egy, a Las Vegas Motor Speedway-en rendezett NASCAR teszt után közvetlenül mindkét pilótának Daytonán volt jelenése, a küszöbön álló 24 órás viadal révén.

Stewart felajánlotta Johnsonnak, hogy elviszi a magángépén, amit a későbbi bajnok el is fogadott.

A fedélzetre lépve Jimmie figyelmét rögtön felkeltették a kikészített, szaftos steak szeletek, amelyeről emberünk azt hitte, hogy az utasokra - vagyis rájuk - várnak.

"Felszálltam a gépre, amelyen már ott volt két [altatás elől mentett - a szerk.] agár kutya" - emlékezett vissza Johnson. "Amint a levegőbe emelkedtünk, Tony fogta a két szelet filet mignont, amiről úgy gondoltam, hogy a mi ebédünk lesz, és megetette vele a kutyákat. Aztán hátranyúlt, előkapott egy Burger Kinges zacskót és hozzám vágott egy Whoppert."

 

 

 képek: NASCAR