Amikor a NASCAR-ban kitört az AIDS-pánik - Egy ember porba tiprása (2. rész)
2017. január 17. írta: Raceday Addams

Amikor a NASCAR-ban kitört az AIDS-pánik - Egy ember porba tiprása (2. rész)

Az előző részben megismerhettük az amerikai versenypályák hírhedt nőcsábászának szerepében tetszelgő Tim Richmond életútját, akinek ígéretes karrierjét a rettegett mozaikszó sodorta veszélybe. A nyolcvanas években még a halálos ítélettel felérő diagnózis azonban csak a kezdete volt annak a megalázó kálváriának, amit maga a piszkos eszközöktől sem visszariadó NASCAR járatott a tehetséges pilótával.

tra_1.jpg 


Az 1988-as Winston Cup szezon kezdete előtt bombaként robbant a hír, miszerint a Hendrick Motorsports-tól néhány hónappal korábban, egészségügyi okok miatt távozott Richmond készen áll a nagy visszatérésre.

A 33. életévében járó versenyző úgy érezte, ismét teljesen fitt ahhoz, hogy pályára lépjen a NASCAR eltikategóriájának mezőnyével és nagy elszántsággal vetette bele magát abba, hogy az utolsó pillanatban csapatot találjon magának a küszöbön álló Daytona 500-ra.

Richmond első, jelentős médiamegjelenését az ESPN csatorna közkedvelt Motorweek Illustrated című műsorában ejtette meg, ahol elmondta, tisztában van azzal, hogy nem lesz egyszerű elérnie a célját.

A kényszerpihenőkkel tarkított 1987-es idény során egyre több spekuláció látott napvilágot a sajtóban arról, hogy a pilóta makacs tüdőgyulladásának hátterében valami sokkal komolyabb dolog áll. Ennek kapcsán gyorsan beindultak az összeesküvés-elméletek Richmond állítólagos drogfüggőségéről, AIDS betegségéről, sőt, ez utóbival kapcsolatban még homoszexualitásáról is, ami ismerve a szebbik nem iránt táplált rajongását több, mint nevetséges feltételezés volt.

“Jelenleg nincs szerződésem egy gárdával sem. Beszéltem már néhány csapattulajdonossal és teljesen megértem, hogy miért hezitálnak. Rengeteg pletyka keringett az utóbbi időszakban rólam, de azt hiszem, egy drogteszt véget vethet minden idióta mendemondának. Szeretném, ha mindenki tudná, én magam döntöttem arról, hogy élő szerződésem ellenére távozom a Hendrick Motorsports-tól, szó sem volt arról, hogy kirúgtak volna. Rick [Hendrick] végig mellettem állt és számított rám, a tüdőgyulladásom miatt azonban bizonytalan időre partvonalra kerültem. Nem tehettem meg vele és a csapattal azt, hogy kétségek között hagyom őket. Úgy voltam vele, inkább szerződtessenek egy olyan versenyzőt a helyemre, akivel biztosan számolhatnak a pályán. Most viszont már tökéletesen jól érzem magam, ezért is jöttem ide Daytonába. Kifizetem a NASCAR licencem újbóli érvényesítését, vállalom az összes ezzel járó orvosi vizsgálatot is. Biztosíthatok mindenkit, hogy maximálisan készen állok a visszatérésre.”

Két nappal az interjút követően a járóbot segítésével közlekedő Richmond először jelent meg a Daytona International Speedway-en azzal a nem titkolt szándékkal, hogy személyes találkozót intézzen a NASCAR első emberével, Bill France Jr.-ral.

Január 25-én, hétfőn a szervezet hivatalosan bejelentette, hogy azonnali hatállyal életbe lépteti az új, drogellenes protokollját. Ennek részeként a NASCAR bármikor, bárkit kijelölhet kötelező mintaadásra, de csakis abban az esetben, ha az adott versenyző, vagy csapattag vélt tiltott szerhasználatával kapcsolatban megalapozott gyanú áll fenn.

Másnap, tehát kedden Richmondot a terveknek megfelelően France Jr. az irodájában fogadta.

“Meg akartam tudni, hogy milyen most a kapcsolat köztem és a NASCAR között” - nyilatkozta a sajtónak Tim közvetlenül a találkozó után. “Hallottam pletykákat arról, hogy nem áll valami jól a szénám náluk, ezért elsőkézből akartam megbizonyosodni ennek valóságtartalmáról. Ami engem illet, semmi bajom nincs a NASCAR-ral és most már tudom, hogy nekik sincs problémájuk velem.”

France Jr. mindezt nyilvánosan alátámasztotta.

“Ha a szezon kezdetekor ő is csatlakozik a mezőnyhöz, akkor ugyanolyan elbánásban fog részesülni, mint mindenki más. Abban az esetben, ha alapos gyanú merülne fel akkor az új drogpolitikánk miatt ő is ugyanolyan feltételek mellett kerülne letesztelésre, mint akárki más a mezőnyben.”

Ennek ellenére Richmond ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgálják.

“Tisztázni akarom magam. Ez a teszt segíteni fog abban, hogy a pletykáknak véget vessek, ezáltal pedig megmutassam a csapatvezetőknek és a szponzoroknak, hogy még mindig érdemes engem is fontolóra venni.”

A versenyzői licenchez elengedhetetlen egészségügyi állapotfelmérésen Richmondnak február 3-én kellett megjelennie, az eredmények alapján pedig a NASCAR orvosa, dr. Ronald Hinebaugh minden kétség nélkül alkalmasnak nyilvánította.

rich88.png

Ezen a napon került sor tradicionálisan a Daytona 500 előtti héten rendezett bajnokságon kívüli verseny, az előző szezon pole pozíciósainak részvételével lebonyolított Busch Clash rajtsorrendjének sorsolására. Tim ekkor még hivatalosan nem rendelkezett üléssel, a Branch-Ragan Racinggel folytatott tárgyalása azonban olyan előrehaladott szakaszban állt, hogy már csak az aláírás hiányzott a szerződésről. Ennek köszönhetően ő is részt vehetett a sorsoláson, ahol a tizenkettedik pozíciót húzta.

A délután folyamán Richmond eljuttatta a NASCAR orvosi bizottságához a drogteszthez bekért vizeletmintát, az ezzel kapcsolatos fejlemények azonban sokkolóak voltak.

Az analízist dr. Forest Tennant folytatta le, az eredményekről pedig szombat délelőtt a NASCAR PR igazgatója, Chip Williams tájékoztatta a médiát.

“A Mr. Richmond által adott minta az elvégzett drogteszt során pozitívnak bizonyult, ezért a versenyzőt azonnali hatállyal, határozatlan időre felfüggesztettük."

Helyi idő szerint fél négy magasságában, a Daytona 500 kvalifikációja alatt a NASCAR hivatalos sajtóközleményt adott ki, amiben közölték, hogy Richmond szervezetében ópiátokat és amfetamint találtak.

Tim ekkor még – legalábbis nyilvánosan – nem aggódott túlságosan és szentül hitte, hogy csak valami hiba történt, ezért kérvényezte, hogy egy másik mintát is átadhasson újabb teszt céljából.

“Mindenki követ el hibát, ez történhetett az elemzés során is. Nem vagyok bűnös. NASCAR pályafutásom során soha nem éltem tiltott szerekkel, erre megesküszöm.”

A pályán mindeközben a Hendrick Motorsports 25-ös számú Chevrolet-jában Richmond helyét átvett Ken Schrader megszerezte a verseny pole pozícióját, míg a Branch-Ragan Racing eredetileg Timnek szánt Fordját vezető Ken Ragan kiábrándító tempót hozva mintegy 20 km/h-val elmaradt tőle.

trr.jpg

Richmond az 1986-os daytonai Firecracker 400 megnyerése után

 

Február 8-án, hétfőn Richmond megkapta a második minta tesztjének eredményét, ami ezúttal már negatív lett valamennyi, listán lévő szerre. Az öröm azonban nem tartott sokáig, miután dr. Hinebaugh visszavonta az előzetesen saját kezűleg kiállított orvosi engedélyt egészen addig, amíg Tim nem adja át neki ellenőrzésre valamennyi, 1987-ben keltezett leletét, kórházi zárójelentését és egyéb, az egészségügyi állapotára vonatkozó papírt.

Kedden kora reggel Richmond első útja a sztárügyvéd, Barry Slotnick-hoz vezetetett, akinek irodáját a Los Angeles Times szerint egészen késő estig nem hagyta el, majd innen egy népszerű daytonai éjszakai bár felé vette az irányt.

Másnap délelőtt Slotnick exkluzív interjút adott az Associated Press-nek, amelyben közölte, hogy írásban tájékoztatták a NASCAR-t arról, hogy boldogan a szervezet rendelkezésére bocsátják az összes dokumentumot, amelyet azon a clevelandi klinikán állítottak ki, ahol Richmondot kezelték.

“A jelentések bizonyítják, hogy az ügyfelemet tüdőgyulladás miatt vették fel a kórházba, ott tüdőgyulladással is kezelték, semmi mással, majd kielégítő állapotban bocsátották el. Tim Richmond itt van Daytonán és [a NASCAR orvosi bizottsága] úgy vizsgálhatja ki, ahogyan csak akarja. Nincs takargatnivalónk.”

Még ugyanezen nap estéjén France Jr. is megszólalt a versenyző ügyében, aki ismét elmondta, hogy Richmond továbbra sem adta át a kért papírokat a NASCAR-nak.

“Az egész ügy az orvosi jelentésekről szól, semmi köze a drogtesztekhez. Dr. Hinebaugh csak teljes egészében tisztában akar lenni Richmond közelmúltbeli kórtörténetével.”

Február 11-én, szerda reggel bejelentették, hogy az első minta tesztjének megismételt elvégzése mégsem narkotikumokra, hanem recept nélkül kapható szerekre hozott pozitív eredményt. Dr. Tennant elmondta, hogy ibuprofent (fájdalomcsillapító) és pszeudoefedrint (dekongesztáns), utóbbiból ráadásul a normál mennyiség többszörösét találták Richmondnál, ami többek között gyors szívverést, szédülést, remegést, kontrollálatlan izommozgást és egyéb idegrendszeri tüneteket okozhat.

Szombatra Richmond és Slotnick rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, amelyre csatlakozott hozzájuk egy másik ügyvéd, Bettina Schein, valamint a versenyző menedzsere, Lois Washburn is.

“Az elmúlt tíz nap eseményei egyértelműen arra irányultak, hogy rágalmazzák és bemocskolják az ügyfelemet" - mondta Slotnick. "Ez a gyalázatos játék pletykákkal és gyanúsítgatásokkal indult, amelyek mind Tim ellen irányultak.”

Ekkorra már Richmond álláspontja is megváltozott és többé nem bízott a NASCAR-ban.

“Nem fogom átadni nekik az orvosi papírjaimat. Nem adom meg az esélyt arra, hogy még egyszer kárt tegyenek a megítélésemben és a jó hírnevemben. Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy tönkretegyenek.”

Richmondék egy hiteles levelet küldtek a NASCAR-nak, amelyben a pilóta magánorvosa, dr. David Dodson megerősítette, hogy páciense jó egészségnek örvend. Emellett Tim azt is megmagyarázta, hogy az első minta vizsgálatakor kimutatott ibuprofen és pszeudefedrin szabadon megvásárolható gyógyszerek, azon belül is Sudafed és Advil által került a szervezetébe.

A sajtótájékoztató után a NASCAR beszélni akart dr. Dodsonnal, de állításuk szerint nem tudták felvenni vele a kapcsolatot.

124_1.jpg

Richmond vezeti a mezőnyt a Winston Cup 1984-es szezonzáró riverside-i viadalon

 

Mindeközben Richmondék éltek a jogukkal és fellebbezést nyújtottak be az A-teszt egymásnak ellentmondó eredményeivel kapcsolatban. Annak első ismertetésekor ugyebár a NASCAR széles nyilvánosság előtt azt közölte, hogy Tim szervezetében narkotimokat találtak, a második analízis során viszont már vény nélküli kapható gyógyszerek alkotórészeiről beszéltek, amelyek mennyisége állításuk szerint az elfogadható határértéken kívül esett. 

A Daytona Beach Journal február 10-én egy átfogó cikket szentelt a Richmond körüli helyzetnek, különös hangsúlyt fektetve az első minta vizsgálatára. Ebben szakértői véleményként a Halifax Medical Center egyik orvosát, dr. Jim Roberts-et idézték, aki szerint a keresztreakció miatt előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a dekongesztánsokat amfetaminként azonosítják az ilyen tesztek folyamán. Emellett hozzátette, hogy miután a második – immár negatív eredményt hozott - minta leadására csak két nappal az első után került sor, jogosan lehetett élni a gyanúperrel, hogy a kérdéses anyagok addigra már kiürültek Richmond szervezetéből. Éppen ezért nem lehet teljes nyugalommal kezelni ez utóbbi analízisét sem.

Tim ekkor már biztosra vette, hogy a NASCAR végképp el akarja lehetetleníteni nem csak, mint versenyzőt, de, mint embert is.

“Nem bízom már a NASCAR-ban. Biztos vagyok abban, hogy ha tisztáznának, akkor gond nélkül kvalifikálnám magam a Daytona 500-ra, de, hogy őszinte legyek, sem otthonosan, sem pedig biztonságban nem érzem magam ebben a közegben. A legfőbb célom most, hogy tisztára mossam a családom nevét. Az anyám, az apám és a nővérem nem ezt érdemlik.”

r41.jpg

Az 1986-os Coca-Cola 600-on Richmond nagy csatában maradt alul barátjával, Dale Earnhardttal szemben. A győzelmi ceremónián személyesen gratulált neki. 

 

A verseny napján, február 14-én Richmond már nem tartózkodott a pályán, a szurkolóiról azonban nem feledkezett meg. Bérelt egy külön repülőgépet, amely a lelátók felett húzta maga után Tim üzenetét, ami rövid volt, de annál lényegretörőbb: “Rajongóim, hiányoztok. Tim Richmond.”

A történteket követően a pilóta teljesen összetört és soha nem tudta feldolgozni mindazt a megaláztatást, amit a NASCAR részéről kényszerült tapasztalni. A nagyközönség előtt drogfüggőként bélyegezték meg, a társadalom akkori viszonya az AIDS-hez pedig megakadályozta abban, hogy felfedje problémái valódi gyökerét.

A történteket követően egy hónappal, 1988. márciusában Richmond ismét a Daytona International Speedway-re látogatott, ahol egy nagyszabású motorstalálkozóra, a Big Weekre került sor. Tim jó barátjával, a neves sportfotós Bob Jones Jr-ral közösen munkálkodott egy, az eseményt feldolgozó könyvön, a később nagy sikert elért Run to the Sunon.

“Egy folyamatban lévő viszály a NASCAR-ral Richmondot a pálya szélére parkoltatta, lehetőséget adva neki arra, hogy érdeklődésének más területeire is figyelmet fordítson beleértve a motorcsónak versenyzést, a búvárkodást, a főzést, a színészetet, a motorozást és a fotózást is” - olvasható Tim alkotói biográfiájában.

Az autósporttól való kényszerű távollét miatti új elfoglaltságai azonban nem gátolták meg őt abban, hogy tovább folytassa a harcot a NASCAR ellen.

Április végén húszmillió dolláros pert indított Bill France Jr., Jim France, dr. Forest Tennant, Chip Williams és Les Richter ellen többek között rágalmazás, szerződésszegés, csalás és szándékos érzelmi kár okozása miatt.

“Az alperesek által kiadott hivatalos közlemények nem fedték a valóságot ügyfelemet illetően, ami miatt Mr. Richmond nyilvános megbecsülése komoly kárt szenvedett” - mondta Tim jogi képviselője, Bettina Schein. “Mr. Richmond nem követett el tiltott szerekkel kapcsolatos visszaélést és droghasználó sem volt.”

Schein kiemelte, hogy Richmond előzőleg aláírt egy olyan szerződést, amiben az szerepelt, hogy egy esetleges pozitív drogteszt eredményét a NASCAR csak egy második minta ugyanilyen eredménnyel záruló elemzése után hozhatja nyilvánosságra. Ezt a szervezet nem tartotta be, miután már az első analízis után hivatalosan bejelentették Tim felfüggesztését, ami a versenyzői pályafutását végül a lehető legrosszabb módon érintette. 

gv.jpg

Túlságosan szerette a nőket, később ez lett a veszte is

 

A tárgyalássorozat folyamán a NASCAR mindent megtett azért, hogy Richmondot kábítószerfüggőnek tüntessék fel. France Jr.-ék még attól sem riadtak vissza, hogy komoly összegeket ajánljanak fel Tim barátainak cserébe azok terhelő vallomásaiért, de nem jártak sikerrel, miután a versenyző közvetlen ismeretségi köréből senki sem volt hajlandó elárulni őt.

Ahogyan teltek a hetek, Richmond egyre rosszabb állapotba került, nem csak fizikailag, de mentálisan is és többször előfordult, hogy egyszerű kérdésekre sem tudott választ adni.

1988. decemberében James B. McMillan bíró elrendelte, hogy a Richmondot kezelő clevelandi klinika hiánytalanul adja át a bíróság számára a kért orvosi aktákat.

Ezekből végérvényesen kiderült, hogy Tim bizonyos ‘Lee Warner’ álnév alatt, különböző betegségek okán már két éve – egészen pontosan 1986. decembere óta, amikor minden kétséget kizáróan diagnosztizálták nála az AIDS-et – az intézmény állandó páciensének számított.

Három héttel később Schein, valamint a NASCAR jogi csapata peren kívüli megállapodást kötött, de a pletykák szerint Richmond markát mindössze annyi pénz ütötte csak, amennyi épp, hogy elég volt a jogi huzavona során keletkezett kiadásainak fedezésére.

Az ügy lezárását követően Tim nyomtalanul eltűnt. A családja minden erejével védelmezte a privát szféráját, olyannyira, hogy még az egészsége felől érdeklődő volt versenyzőtársait sem engedték a közelébe.

1989. tavaszán több újság is megszellőztette, hogy Richmond hamarosan visszatérhet a versenypályákra, az igazság azonban ettől nagyon távol állt.

Pár héttel az optimista hangvételű cikkek után olyan hírek láttak napvilágot, miszerint Tim motorbalesetet szenvedett Fort Lauderdale-ben. Az első hírekkel ellentétben az incidens nem volt túlságosan komoly és csak egy kisebb esést takart, amit Tim megúszott egy enyhe agyrázkódással.

Richmond május végén ismét kórházba került, ahonnan már csak néhány napra térhetett haza floridai otthonába, augusztus 13-án, mindössze 34 esztendős korában pedig örök álomra szenderült.

Ugyanezen a napon a Winston Cup mezőnyének Watkins Glenen volt jelenése, azon a pályán, amely három évvel korábban, húsz év hiátust követően először tért vissza a NASCAR menetrendjébe pontosan Richmond győzelmét hozva.

A ‘89-es fordulót megnyerő Rusty Wallace Timnek ajánlotta sikerét, ekkor viszont még nem tudta, hogy egykori kollégája aznap reggel elhunyt.

Richmond halálának hírét augusztus 15-én jelentették be, de az okokat még ekkor sem közölték. Egy nappal korábban azonban már  egy anonimitásba burkolózott személy betelefonált az egyik észak-karolinai rádióállomáshoz és elmondta, hogy Richmond halála mögött az AIDS vírus következtében kialakult gasztrointesztinális vérzés általi sokk és szívroham állt.

A hivatalos megerősítést, miszerint az ex-versenyző ténylegesen AIDS-es volt, augusztus 23-án tette meg dr. Dodson. A hír szó szerint letaglózta, egyidejűleg pedig megrémítette a NASCAR rendkívül zárt, belső körét attól tartva, hogy esetleg többen is megfertőződhettek a potenciálisan halálos vírussal. Ne feledjük, a nyolcvanas évek végét írták, amikor az AIDS gyógyszerek még csak kísérleti fázisban voltak, hatékonyságuk pedig köszönőviszonyban sem volt a mostani készítményekével.

“Tim a sportunk része volt és ami vele történt aggodalommal tölt el mindannyiunkat” - nyilatkozta a Sports Illustratednek Darrell Waltrip. “Remélem, hogy ez az első és utolsó erre visszavezethető tragédia. Ilyen dolgok nem történtek az én generációmban, ez egy teljesen új probléma. Amerre a mai világ halad a rengeteg kábítószerrel, AIDS-cel és miegymással nagyon ijesztő számomra.”

Az, hogy Tim kitől kapta el a vírust, soha nem derült ki, ahogyan az sem, hogy hány embernek adhatta át.

Az egyetemes félelem ellenére a versenyzők egyöntetűen megbánták, hogy nem erősködtek jobban azért, hogy az utolsó hónapokban még egy pár szót válthassanak Richmonddal, holott ekkor már tudták, hogy mennyire beteg. A NASCAR vezetőitől való félelem, valamint a Tim privát szféráját maximális védelmező család azonban áthidalhatatlan akadályt képezett.

“A NASCAR teljesen a szőnyeg alá akarta seperni az egészet” - mondta Kyle Petty az ESPN-nek, aki egyike volt azon keveseknek, akik az utolsó évében még többször is beszélni tudtak Richmonddal. A hétszeres Cup bajnok legenda Richard Petty fiát a kilencvenes évek elején szintén kapcsolatba hozták az AIDS-cel, de később kiderült, hogy a sorozatos betegeskedései mögött többek között szén-monoxid mérgezés és influenza állt.

“Mindenről az AIDS jutott az emberek eszébe. Akkora pánik volt a paddock-ban, hogy elég volt tüsszentened egyet és sokan már egy liftbe sem akartak szállni veled. A világon senki sem tudta biztosan, hogyan viszonyuljon az AIDS-hez, miként kezelje azt. Ez pedig egy olyan maradi gondolkodású sportban, mint a miénk, hatványozottan jelen volt.”

tr_1.jpg

Az egyik utolsó kép

Dr. Forest Tennant hírnevén eközben egyre több csorba esett. Az orvos nem csak a NASCAR, de az NFL drogtesztjeiért is felelt, 1990 januárjára azonban mindkét szervezettől távozott, tudva azt, hogy ha ezt önként nem teszi meg, akkor záros határidőn belül kötelezni fogják erre.

Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt annak a botránynak is, ami még előző év nyarán borzolta az amerikai sportrajongók kedélyeit. A Denver Broncos játékosa, Clarence Key egy random drogtesztje pozitívnak bizonyult kokainra, a későbbiekben pedig kiderült, hogy a leadott minta közel két hétig érintetlenül várakozott Tennant irodájában, mielőtt végrehajtották volna rajta az analízist.

Ebből adódóan nem csak az eredmény, de az orvos szakmai hitelessége is több, mint megkérdőjelezhetővé vált.

Alig egy héttel az 1990-es Daytona 500 után a washingtoni WJLA-TV kábelcsatorna rendkívüli riportjában azt állította, hogy a NASCAR szándékosan hamisította meg Richmond tesztjének eredményét, annak érdekében, hogy távol tartsák a versenyzéstől.

Dr. Tennant egy korábbi munkatársa, Gordon Griffith úgy fogalmazott a WJLA-nek adott interjújában, hogy a NASCAR meg volt győződve arról, hogy Tim droghasználó, ezért mindenképpen lépniük kellett.

“A NASCAR egyik tisztviselője a fülem hallatára mondta, hogy Richmond egy negatív karakternek számít az elvárásaik szempontjából, ezért muszáj valamit csinálniuk vele” - mondta Griffith. “A különös, szokatlan viselkedéséből gondolták, hogy drogokkal él, amit csak tetézett a bulizós életmódja és, hogy szinte naponta váltogatta a barátnőit.”

A szakember később hozzátette, hogy ezen tisztviselők nem mások voltak, mint maga Bill France Jr, és Chip Williams.

A riportban megszólalt Tennant egy másik, anonimitást kért alkalmazottja, aki az A-minta első tesztjének elemzésében személyesen vett részt.

“Az eredmény negatív lett minden tiltólistán lévő szerre, Tennant ezután további, kiegészítő teszteket követelt.”

Griffith elmondása szerint amikor France-ék közölték az aggályaikat Richmonddal kapcsolatban, Tennant úgy reagált:

“Ez minden, amit hallanom kellett. Ha azt akarják, hogy történjen valamit az ügyében, akkor a legjobbhoz fordultak, én gondoskodhatok róla, ha úgy látják szükségét.”

Tennant persze ezen vádakat nem hagyta annyiban és bíróság elé citálta Griffith-t, akit azzal vádolt, hogy csak a bosszú vezérli amiért néhány hónappal korábban kirúgta állásából. Az orvos szerint ráadásul volt munkatársa telefonon zaklatta, többször halálosan megfenyegetve őt és családját.
Állításait azonban nem tudta érdemben bizonyítani, így Griffith-t ártalannak ítélték.

Még ugyanezen tárgyalás során a meghamisított tesztek vádjával kapcsolatban Bobby Tovar, Tennant volt laboránsa eskü alatt szintén azt vallotta, hogy az A-teszt legelső elemzése után az orvos csak szóban közölte a NASCAR illetékeseivel, hogy Richmond vizeletmintájában amfetamint és ópiátokat találtak. A valóság azonban ennek a szöges ellentéte volt.

“Az eredmény negatív volt, dr. Tennant azonban egy második elemzést is kért ugyanerre a mintára, ami meglehetősen szokatlannak számít. A második analízis is negatívnak bizonyult, az égvilágon semmilyen tiltólistás szerre utaló nyomot nem találtunk.”

Az orvos erre terelni próbált.

“Felhozni most Tim Richmond ügyét és mindent, ami ezzel kapcsolatban történt, nem helyénvaló. Az orvos-páciens viszony nagyon bizalmas, ebben az esetben pedig egy nagyon beteg emberről van szó.”

A tárgyaláson felszólat dr. Dodson is, aki elmondta, hogy Richmond közel két hónappal Daytona előtt már az AIDS-et okozó HTLV-III vírus szaporodását lassítani hivatott gyógyszer szedését is abbahagyta.

A WJLA oknyomozó riportját 1990 márciusában Les Richter egyszerű szenzációhajhászatként jellemezte, Tennant pedig azt állította, hogy Griffith-t és Tovart egyszerűen lefizették. A tévécsatorna producerei és újságírói egyöntetűen tagadták ezen vádat, mondván egyetlen centet sem adtak senkinek információért cserébe.

France Jr. végül 2006-ban ismert el, hogy Richmond tesztje fals volt, a szándékosságot azonban mindvégig tagadta.

“Kiderült, hogy a teszt, amit elvégeztünk nem a megfelelő volt. Ezt viszont akkor még nem tudtuk.”

Szomorú vége ez egy szomorú történetnek egy nagy sikerekre hivatott versenyzőről, aki életének utolsó másfél évét arra tette fel, hogy szélmalomharcot vívjon a nagyhatalmú NASCAR-ral becsületének visszaszerzése érdekében. Az ismeretlentől megrémült, saját renoméját féltő szervezet azonban koholt vádak alapján a földbe döngölte.

Nyugodj békében, Tim Richmond.

 

 

képek: NASCAR

források: ESPN, Sports Illustrated, Daytona Beach Journal, Los Angeles Times, People, The Indianapolis Star

 

 

 >>>>> Ha további ritka és érdekes fejezeteket olvasnál az amerikai motorsport történelméből, akkor ajánlom a blog jobb oldali "Sztorik" menüpontját.