Mi fán terem az az IndyCar??
2012. május 20. írta: USAracing

Mi fán terem az az IndyCar??

Merész vállalkozás volt egy olyan témakörben blogot indítani, mely iránt az érdeklődés kis hazánkban alig nagyobb, mint egy marék szárított lepke nemi életéről szóló tényfeltáró dokumentumfilm nézettsége valahol éjjel, az EZO TV műsorsávjában, de mint már korábban írtam, engem a kihívások éltetnek és igenis hirdetni fogom az igét, mert mit is mond minden hithű prédikátor: ha már egy lelket sikerül megtérítenem már nem éltem hiába.

Akkor vágjunk bele, mi is az az IndyCar. Nem óhajtok most egyből fárasztani senkit történelmi tényekkel - ráadásul érdemben levezetni, hogy hogyan is alakult ki a mai sorozat, hány szakaszon ment keresztül és különben is milyen csúnya bácsi volt a közelmúltban egy bizonyos Tony George -, önmagában több részes posztokat kívánna. Inkább a mostani, 2012-es, a világvége évében (hányadik jósolt, „ezmostmártutibiztos” világvége is ez már ebben az évtizedben? ki számolja…) aktuális szériát fogom nagyvonalakban bemutatni, igyekezvén, hogy egy fontos részletet se hagyjak ki.

Szóval az IZOD IndyCar Series egy együléses open-wheel, azaz nyitott karosszériás versenysorozat. Az IZOD a főszponzor neve, akik 2010-től látják el ezt a feladatot, egyébként pedig a fő profiljuk szerint ruházati cég lennének, akit érdekel csekkolja meg a honlapjukat, szerintem nem nagy durranás a kollekciójuk, de ez most mellékes, nem fashion blog vagyunk ugyebár.

Az idei az IndyCar Series 17. szezonja, ami kutyaévben már 119, úgyhogy a széria át is esett egy nagyon aktuális ráncfelvarráson idén, s mint mindenki, aki gyökeres változáson ment keresztül kissé nyögi a mellékhatásokat. Új autó, új motorszállítók, új versenyzők és egy fájdalmas tragédia árnyéka nehezíti az 2012-es szezont, de ezekről csak szépen sorjában.

Nem szívesen írok erről, azonban sajnos elkerülhetetlen téma, hogy mindezek előtt megemlékezzem egy bizonyos mindig mosolygós, hétköznapi, ugyanakkor piszkosul tehetséges fiatalemberről, aki 2005-ben bajnoka lett az akkor még Indy Racing League néven futó sorozatnak, ugyanebben az évben az Indianapolis 500-at is megnyerte, melyet azután még egyszer behúzott, egészen pontosan tavaly, egy igazán epikus hajrában. A tavaly 500 mérföldes verseny befutója örökre beírta magát a „Legfurább kockás zászló előtti momentumok” című nagykönyvbe (létezik ilyen?). Nem lövöm le a poént ha még nem láttad és nem is hallottál róla, itt egy video, nézd meg a saját szemeddel:

 

Na szóval ott tartottam, hogy ez a mosolygós srác másodszor is belekortyolhatott a tejbe az Indianapolis Motor Speedway-en (ez egy hagyomány, az 500 győztese tejet iszik ), majd ősszel bejelentette, hogy elfogadja a GoDaddy Challenge-et, vagyis kísérletet tesz arra, hogy a szezonzáró Las Vegasi versenyt az utolsó helyről rajtolva megnyerje /említettem már, hogy Wheldonnak nem volt egész szezonos szerződése 2011-ben és beugróként lett Indianapols királya?/. Ezesetben ötmillió zöldhasú ütötte volna a markát, melyen fele-fele arányban osztozott volna egy szerencsés rajongóval. Erre azonban már nem került sor, mert a verseny 11. körében életét vesztette egy tizenöt autót érintő horrorisztikus balesetben, de gondolom erről már mindenki hallott, hiszen még a Femina.hu is megírta anno (jellemző a médiára, ezt mindenhol lehozták, de amikor megnyerte az Indyt azt szinte sehol, és még mondja valaki, hogy az amerikaiak a vérszomjasak…). Erről az esetről nem fogok videot posztolni, egyrészt, mert egyszer láttam élő egyenes adásban és az bőven elég volt, másrészt nem gondolom, hogy bármely egészséges lelkületű ember szívesen nézegetne ilyesmit.

Legyen elég annyi, hogy egy világklasszis sportembert vett el tőlünk az ég azon az októberi vasárnapon, s az utána keletkezett űrt senki sem fogja tudni betölteni. Ezúton kérek mindenkit, hogy adózzon egy pár másodperces néma csenddel (egy percet sem kérek, nem az idő hossza számít ilyekor, hanem az őszinte befelé fordulás) az emléke előtt. Nyugodj békében Dan, örökre a szívünkben élsz.

Dan-Wheldon-dies-in-huge-IndyCar-crash-6PFS0FI-x-large.jpg

 

Nem csak a szomorú momentum felidézése volt a célom a fentebbi sorokkal, hanem egy komoly örökség, melyet Dan ránk hagyott, mégpedig a vadonatúj Dallara kaszni, mely róla kapta a nevét: DW12. Az autó egyik fő tesztereként számtalan mérföldet megtett a tavalyi év folyamán, rengeteg fontos adatot szolgáltatva az idei évre nézve, melyek felbecsülhetetlen értékűek a csapatok számára. A DW12 tulajdonképpen nem is egy komplett autó, inkább egy bizonsági cella, amelyre az aero eszközöket bárki szabadon megtervezheti, természetesen a szabályok korlátain belül. Sok kritikus hang is megszólalt a teszteket követően, mivel az autó jóval lassabbnak bizonyult elődjénél, azonban az eddig lezajlott versenyek alapján azt kell mondani, hogy a pozitív hangok felülkerekedtek a negatív vészmadarakén. 

Az idei évben két új motorszállító is csatlakozott a Honda mellé, mégpedig a Chevrolet és a Lotus. Utóbbi körül eléggé forr a levegő, hiszen korántsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, olyannyira, hogy az eredetileg hat Lotus motoros autóból már csak két csapat használja ezt az erőforrást az Indianapolis 500 előtt egy héttel. A többiek (BHA, DRR, Dragon Racing) már év közben motorszállítót váltottak. Az ügy eléggé komplikált, nem lehet néhány mondatban elintézni, talán majd egy későbbi posztban. Annyi bizonyos, hogy a maradék Lotusok (Simona de Silvestro és Jean Alesi) messze a mezőny mögött járnak, talán jobban járnának, ha inkább a Freedom 100-on (a Firestone Indy Lights nevelőszéria "mini Indy 500"-a) próbálnának szerencsét. Kár is volt Alesi köré  (aki csórikám a Lotus nagykövete, még csak esélye sem lett volna arra, hogy motorszállítót váltson, lévén ők fizették be a versenyre) egy komplett csapatot felhúzni az 500-ra (mégpedig az Indy Lights-os Fan Force Unitedet emelték ki erre a hónapra, miután az év elején kiszállt Newman/Haas Racing mégsem tudott összeállni erre az egy futamra sem). Remélhetőleg azért a Lotus nem törik meg a feladat súlya és a rájuk zúduló megannyi kritika alatt és maradnak a szériában, ahogyan azt eredetileg tervezték, csak jobban össze kellene kapniuk magukat és nem úton-útfélén azt hangozatni, hogy „de hát mi hat hónappal később kezdtünk neki és még tulajdonosváltás is volt”. Ez egyszeri kifogásnak elmegy, de ezerszer ellőni már kissé kellemetlen.

p.jpg

Versenyzők: A sorozat amerikai, de a mezőny nemzetközi. A világ számos szegmenséből vetett ide a sors tehetséges, karizmatikus versenyzőket, néhány név az átlag magyar autósport kedvelőnek is ismerős lehet, mint pl. a Forma-1-et megjárt különítmény tagjaié ; az ausztrál Ryan Briscoe, a langaléta Justin Wilson, a Champ Car koronázatlan francia királyfija Sebastien Bourdais, a kamikáze, (ugyanakkor folyton vigyorgó, akit emiatt senkinek nincs szíve felképelni, ha netán kiütné a versenypályán) Takuma Sato, vagy épp a legújabb zsákmány egyenesen a napfényes Sao Paulóból, a 19 évet F1-ben lehúzó, ezzel világrekorder Rubens „Egyszerúgyiskitálalokaferrarirólésschumacherről” Barrichello. De valószínűleg senki nem néz értetlenül azok közül, akik többet értenek az autóversenyzéshez egy szobapapucsnál, mondjuk Dario Franchitti neve hallatán.

Hölgyversenyzők is akadnak a szériában, még azután is, hogy a  megagigaszupersztár Danica Patrick vállára vette az útibatyut és szipogó (vagy éppen pezsgőző, kinek, hogy) rajongók sorfala közt áttipegett a NASCAR-ba, hogy ott folytathassa tovább a nagy amerikai álom beteljesítését. Azonban senki ne lótuszlédizkáp kaliberű celebekre számítson, az itt lévő hölgyek egytől-egyig tapasztalt, több nevelőszériát megjárt, futamgyőzelmekkel (igen, férfiak mezőnyében) rendelkező, valódi autóvesenyzők. Itt van például mindjárt egy korábbi posztban már említett, a Lotusszal jelenleg konstansan szívó svájci Simona de Silvestro, vagy éppen a tavaly méltatlanul pocsék autóban versenyző, idén szponzorhiánnyal küszködő brazil Ana Beatriz, de szót érdemel még a Champ Carból ismerős, majd a DTM-ben égő versenyző, háromszoros Atlantic futamgyőztes Katherine Legge is, aki majd’ másfél évnyi kihagyás után nem is akkora kutyaütő a pályán, mint azt sokan várták. Ráadásul most váltottak ők is Chevyre Lotusról, szóval még bármi lehet. 

Megérdemel még néhány sort a sorozat egyik ifjonca, a kanadai James Hinchcliffe, aki hihetetlen egyéniségével, karizmájával, humorával hamar a nézők egyik nagy kedvencévé nőtte ki magát. Ajánlom, hogy keressetek rá a nevére a youtube-on, ha néhány vidám percet akartok magatoknak.

Naptár: Az IndyCar 2012-es szezonja 16 versenyből áll, 5 ovál, 8 utcai és 3 épített pályán. A széria idén augusztusban kirándul egyet Kínába és a kimondhatatlan nevű Qingdao-ban mutatkozik be az ottani közönség előtt, ami enyhén szólva is bátor próbálkozás, lévén, hogy még az agyon hype-olt Forma-1-nek sem sikerült odaát átütő sikert aratni. Na de próba cseresznye, reméljük nem lesz benne kukac.

 

-
-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------ // Deactivating distracting Text Selection: // $.fn.extend({ disableSelection : function() { this.each(function() { this.onselectstart = function() { return false; }; this.unselectable = "on"; $(this).css('-moz-user-select', 'none'); $(this).css('-webkit-user-select', 'none'); }); } }); $(function() { $(this).disableSelection(); });