Ó, az a mostoha oválversenyzés....
2012. július 01. írta: USAracing

Ó, az a mostoha oválversenyzés....

Van egy furcsa szokásom: előszeretettel  olvasgatok véleményeket az amerikai autóversenyzésről magyar, vagy angol nyelvű, de Forma 1-es főprofilú oldalakon. És hogy ez miért furcsa? Nos, mert azokon a site-okon a pozitív kicsengésű vélemény olyan ritka, mint heteroszexuális férfi rajongó egy Lady Gaga koncerten.

ow.jpg

Tisztelet annak a maroknyi kivételnek, de az általános véleményt az a hozzászólás tükrözi, melyet pont a minap olvastam „Az IndyCar a Forma 1-hez tehetségtelen, oválpályán körbe-körbe rohangáló „versenyzők” gyülekezete, ahol minden második futamon meghal valaki.”. Ennyi. Több, mint szomorú. És nem az a szomorú, hogy az ilyesmiket leíró embereknek nyilvánvalóan halvány lila gőze nincs ehhez a sporthoz, hanem az, hogy továbbra is az ehhez hasonló véleményeket szajkózók vannak döntő többségben, s ha valaki le meri írni az igazságot, azt máris vérszomjasnak bélyegzik, sőt, egyenesen rásütik,  túl hülye ahhoz, hogy megértse a nagy Forma 1-et.

Ebben persze óriási szerepe van a médiának is, de ezzel most nem kívánok foglalkozni, egy korábbi posztomban már kiveséztem a témát. Amiről most szeretnék beszélni, az a tengerentúli versenyzés sava-borsát adó formátum, melyet azonban sajnálatos módon úgy lebecsülnek a világ legnagyobb részén, mint a sicc. Az oválversenyekre célzok, melyeket előszeretettel aposztrofálnak a világ legkönnyebb, minden kihívást nélkülöző körözgetésnek, melyhez a tehetség irmagjára sincs szükség. Mert ugye csak nyomni kell a gázt, néha enyhén elfordítani a kormányt és a legnagyobb kihívás az benne, hogy el ne aludjon a versenyző közben. Baromság. El is mondom miért, de mindenekelőtt leszögezem, hogy nem fogok a fizikával példálózni, láttam már elég olyan okfejtést, melyben komolyan, számításokkal, ugyanakkor közérthetően próbálta valaki megmagyarázni az oválpályákon a versenyzőkre ható erők konstans és változó értékeit, mire a válasz nemes egyszerűséggel az alábbi remekmű volt: „Monzában egy kört nem bírnának ki a G-k miatt”. Nyilvánvalóan az illető el sem olvasta az előtte szóló sorait, mégis kapott vagy harminc like-ot. Veszett fejsze nyele, s az én célom nem is annak bebizonyítása, hogy az IndyCar jobb a Forma 1-nél. Mert nem jobb, valójában egyik sem jobb a másiknál, ugyanis tucatnyi pro és kontra érvet lehet felsorakoztatni mindkét sorozat neve mellett, és még nem is vettem figyelembe az egyik legfontosabb tényezőt, az egyéni ízlést, mely egyértelműen nem az objektíven mérhető adatok közé tartozik. Mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy egyáltalán nem szabad lebecsülni az oválon való versenyeket, melyek azonban sajnos már messze nem az amerikai nyitott karosszériás autósport legjellemzőbb ismérvei. Számuk folyamatosan csökken, köszönhetően anyagi, nézőszámbeli és egyéb érdekcsoportok hathatós beavatkozásának, mely az IndyCar jelenlegi nem éppen rózsás helyzetét tekintve nem kecsegtet valami rózsás véggel, hacsak nem erőszakolják meg magukat az illetékesek, különösen most, hogy mindenki kedvenc  Bernie-jének feje felett Démoklész kardjaként lóg egy kellemes kis börtönbüntetés (bár szerintem még háziőrizet sem lesz belőle, de láttunk már fűben nyuszit, úgyhogy még bármi lehet…), ami alapjaiban okozhat nehéz napokat a királykategóriának, szóval van úgy 0,001 %-nyi esély arra, hogy az IndyCar valamit lépjen, mert ha tényleg lecsukják azt a gonosz –ugyanakkor rendkívül zseniális – kis törpét, akkor az egy olyan lehetőséget nyújtana tálcán a szériának, amilyen nem lesz még egy. De ha ebben az esetben (még egyszer mondom, 0,001 %-ot adok neki) sem tudnak mit kezdeni, akkor fájó szívvel, de azt mondom, egyék meg amit főztek.

ow1.jpg

Visszatérve az oválokhoz. Lényegtelen, hogy milyen oválról van szó (ugyanis abból is van többféle), ugyanúgy nehéz rajta vezetni, mint egy utcai/épített pályán. Csak máshogyan. Egy oválpályán folyamatosan nagy sebesség mellett, úgy, hogy az ellenfél kereke alig pár centire van, miközben egy másik autó már a hátsó szárnyadat legyezgeti, előtted pedig további autók vívják a saját kis harcukat, s Isten tudja mi sül ki abból rád nézve, hát igen, tényleg baromi egyszerű és unalmas. Több órán keresztül folyamatosan koncentrálni, mert arra senki ne számítson, aki oválversenyzésre adja a fejét, hogy lesznek körök, amikor pihenésképpen légüres térben autózhat, maximum a pace car alatt. Apropó pace car, sokan nehezményezik, hogy unalmasak a minden csipp-csupp kis ütközés miatti  hosszú biztonsági autós fázisok. Azokat én sem szeretem, de egy gyors, döntött oválon, ahol 200 mp/h felett száguldoznak az autók nem lehet csak úgy beszaladni a pályamunkásnak egy letört alkatrészért például. Hosszú versenyek alatt pályakarbantartásra is szükség van, része a biztonsági protokollnak, ahogyan az is, hogy esőben nem lengetik meg a zöld zászlót. Erről eszembe jutott egy régebbi, most már számomra vicces, akkor inkább dühítő kis beszélgetésem twitteren egy angol gyerekkel (nagy F1-es), aki nem értette, hogy miért toldóik egy kis eső miatt a NASCAR rajtja Daytonában. Mondtam, hogy esőben, döntött oválon soha, sehol nem rendeznek versenyt. A kiscsávó viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy akkor használjanak esőgumit, mert bezzeg a Forma 1-ben, Spaban, mekkora esőben mentek –itt jöttek a youtube linkek esős F1-es futamokról – szegénnyel fél órán keresztül próbáltam megértetni, hogy hát melyik videón lát ovált, mert én egyen se, de lehet én vagyok a hülye. Az a pont, amikor feladtam az volt, hogy rákezdett, „de a daytonai 24 óráson is esett mégse intették le”. Állítólag a gyerek nézte azt a versenyt, mégsem tűnt fel neki, hogy a 24-en sem a teljes oválon mentek.

ow2.jpg

Tehát, vissza a témához, az oválversenyzés legnagyobb nehézségét az adja, hogy egyszerűen nincs hibázási lehetőség. Ha egy épített pályán elvét valaki egy kanyart, akkor kimegy a fűre/homokba/kavicságyba, általában maximum pár pozíciót veszít, ellenben oválon próbáljon meg rontani egy kicsit is… Igaz, hogy körbe-körbe mennek, mégsincs két egyforma kör, és tudjátok mi a legjobb benne? Hogy kiszámíthatatlan. Nincs olyan, hogy XY pole-ból indul és ha nincs valami nagy gebasz akkor onnan meg is nyeri a versenyt úgy, hogy egy ellenfelét sem látta közelről, maximum lekörözéskor. Ami pedig a legfontosabb, hogy ez Amerika, ahol az 1900-as évek elején ilyen pályákon kezdődött el az egész autósport. Ezt kellene tudatosítania magában Randy Bernardnak és barátainak, hogy az oválokon rendezett versenyeket kellene pénzt és energiát nem sajnálva agyba-főbe promótáni, nem arra törekedni, hogy minél több utcai futam legyen, melyek kétségkívül nagyon izgalmasak az IndyCarban, azonban pont azt a jellegét veszik el a szériának, aminek a különlegességét kellene adnia. Ha ebbe az irányba mennek tovább, akkor joggal sütik rá a „Forma 1 utánzat” jelzőt, még akkor is, ha majd’ 50 év az előnye az amerikai open-wheelnek az európai szériához képest. Konkurencia az IC-ból belátható időn belül nem lesz az F1 számára, s nem is erre kell törekedni, inkább a kuriózumra, arra, ami megadja neki azt, amitől más lesz.

Az oválversenyzést lehet szeretni, nem szeretni, de elbagatelizálni és lenézni semmiképpen. Nyilván aki a steril Tilke-pályákat szereti annak valószínűleg nem nyeri el a tetszését ez a formátum, de ettől még nem kell egyből lehúzni a sárga földig a versenyzőkkel együtt, akik ilyen pályákon  gyepálják egymást.  Az IndyCarnak pedig magába kellene szállnia. De nagyon.

-
-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------ // Deactivating distracting Text Selection: // $.fn.extend({ disableSelection : function() { this.each(function() { this.onselectstart = function() { return false; }; this.unselectable = "on"; $(this).css('-moz-user-select', 'none'); $(this).css('-webkit-user-select', 'none'); }); } }); $(function() { $(this).disableSelection(); });