USAracing

Az Amerikai Motorsport Magazin

Jeff Gordon és a megrekedt Forma 1-es álmok

A NASCAR történetének egyik legnagyobb sztárjáról köztudott, hogy karrierje hajnalán még nem képzelt el tetőt a feje fölé. Az is ismert tény, hogy 2003-ban egy rendhagyó teszt erejéig F1-es autót is vezethetett. Arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy ez utóbbi lehetőség jóval többet jelentett számára, mint a legtöbben azt hinnénk.

mjl.jpg

Mindig izgalmas látni, ha egy világszerte ismert autóversenyző úgy dönt, hátat fordít a komfortzónájának és egy számára addig gyökerest ismeretlen bajnokságban teszi próbára képességeit.

A régi időkben a kategóriák közötti mozgás sokkal gyakoribb jelenségnek számított a mai, szerződések és sportpolitikai érdekek által vezérelt szériákkal szemben. Ennek ellenére a modern érában is időről-időre felbukkannak olyan versenyzők, akik nem csak hajlandóságot mutatnak egy rövidebb, vagy akár hosszabb lélegzetvételű váltás iránt, de egyenesen lehetőségük is adódik ezt valósággá váltani.

Ezen próbálkozások végeredménye minden esetben kétesélyes, a legszebb az egészben pedig, hogy az ismeretlen miatt maguk az akár világklasszis pilóták sem tudják előre megjósolni, vajon mennyire jön ki nekik a lépés az új közegben.

Dario Franchitti minden bizonnyal kitörölné életéből a kérészéletű, 2008-as NASCAR Cup epizódját, a dirt pályákon edződött, később az 1996/97-es szezon IRL bajnoki címével az open-wheelben is kiteljesedő Tony Stewart azonban nem csak tökéletesen asszmilálódott a stock-car világához, de egyenesen a szakág élő legendájává vált.

Juan Pablo Montoya egyaránt újoncként lett az 1999-es év CART bajnoka és egy évvel később szintén debütánsként nyerte meg pályafutása első Indy 500-át. A kolumbiai a Forma 1-ben sem vallott szégyent, rögtön első idényében, 2001-ben futamot tudott nyerni, amit az elkövetkezendő öt évben még hat további győzelem követett, 2002-ben és 2003-ban pedig egyaránt a világbajnokság harmadik helyén zárta a szezont.

Amint azonban a McLarennel történt viharos szakítását követően egy éles váltással a NASCAR-ba igazolt, a sikerek száma is jelentősen megcsappant, amit mi sem példáz jobban, mint, hogy kilenc itt eltöltött év alatt, 255 futamból mindössze csak kétszer tudott nyerni, azt is road vonalvezetésen.

Az utóbbi években akadtak egyslágeres előadók is, akik csak bizonyos versenyek erejéig mozdultak ki jól megszokott közegükből. Az F1-es Nico Hülkenbergnek 2015-ben ez annyira jól sikerült, hogy meg is nyerte a Le Mans-i 24 órást, Fernando Alonso pedig a patinás Monacói Nagydíj helyett választotta inkább a balra kanyarodást a 101. Indianapolis 500-on és akár a győzelemért is harcolhatott volna, ha nem adja meg magát az autójában a motor.

A spanyolt még így is megszavazták az év újoncának, ahogyan három esztendővel korábban a szintén az Andretti Autosport révén debütált Kurt Buscht is.

kbk.JPG

Kurt Busch (NHRA Pro Stock, Gainesville - 2011) 

 

A 2004-es NASCAR Cup bajnok élete első open-wheel versenyét futotta a 2014-es Indianapolis 500-on és végül a hatodikként látta meg a kockás zászlót.

A momentán a 2018-as Dayonta 24-re készülődő Alonso folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő szeretne lenni a világ egyik legsokoldalúbb versenyzője. Nos, ezt a mentalitást Busch is osztja, aki a stock-car és az open-wheel mellett a gyorsulási szakágban is próbára tette magát.

Az amerikai mindössze a harmadik NASCAR pilótaként a történelemben - az első Richard Petty, a második John Andretti volt - jelent meg az NHRA színterén, méghozzá a Pro Stock kategóriában. A gainesville-i Tire Kingdom Gatornationals nevű verseny azonban nem tartott sokáig számára, hiszen már rögtön az első fordulóban kikapott a későbbi kétszeres bajnok Erica Enderstől.

Ezen kiruccanások mindegyikét óriási érdeklődés övezte a rajongók és a sajtó részéről egyaránt. Az ezredforduló táján viszont egy olyan, hatalmas horderejű átigazolás lehetősége is felbukkant, ami alapjaiban rengethette volna meg nem csak a tengerentúli autóversenyzést, de a Forma 1 világát is.

A kilencvenes évek második felének legnagyobb sztárja vitathatatlanul Jeff Gordon volt a NASCAR-on belül. A karizmatikus amerikai 1995-ben szerezte meg első Cup bajnoki címét, két évvel később behúzta a másodikat, 1998-ban pedig, mindössze 27 évesen már harmadszorra bizonyult a legjobbnak az elit kategóriában.

A kaliforniai születésű, de már Indianában felcseperedett Gordon pályafutása hajnalán a dirt pályákon halmozta a győzelmeket, leghőbb álma pedig az IndyCar versenyzés volt, anyagi lehetőségek híján azonban már a nyolcvanas évek végén realizálnia kellett, hogy vajmi kevés esélye van egy ottani szerződés nyélbe ütésére.

"Kilincseltünk a CART csapatoknál" - vallotta be a Sports Illustrated szakújságírójának, Ed Hintonnak Gordon mostohaapja, John Bickford 2007-ben. "A válasz azonban minden esetben ugyanaz volt: mutassátok a pénzt, mi pedig mutatjuk az autót."

Így kötött ki végül Jeff a NASCAR-ban, ahol egyik első nagy sikereként 1994-ben meg is nyerte a Cup Brickyard 400-át, amely egyébiránt 1916 óta az első olyan verseny volt az Indianapolis Motor Speedwayen, amit nem Indianapolis 500-nak hívtak.

1994b.jpg

 Történelmi pillanat: az első Brickyard 400 győztese

  

A Gordon-mánia kitört, jöttek az újabbnál-újabb győzelmek, címek, a fiatal pilótából pedig egy szempillantás alatt valódi ikon lett, akit egyre többen és többen szerettek volna látni a nemzetközi versenypályákon is, mondván nála jobban senki nem tudná képviselni a bolygó más szegleteiben is az Egyesült Államokat.

Az első pletykák egy esetleges Forma 1-es váltás kapcsán már 1996-ban felröppentek, az olajat a tűzre azonban Gordon egy évvel későbbi, Pocono 500-on aratott győzelme öntötte, amit a Williams F1 Team néhány tisztviselője személyesen nézett végig a Hendrick Motorsports pitjéből.

"Van itt velünk néhány srác az F1-es Williams csapattól" - nyilatkozta a futam után Gordon és igyekezett azon melegében gátat szabni a találgatásoknak. "Kaptam pár megkeresést bizonyos más dolgok kapcsán, de én szeretem a Winston Cupot, imádok Rick Hendricknek vezetni és nagyon jó helyzetben vagyok itt. Bőven elég az a pénz is, amit keresek, szóval maradéktalanul boldog vagyok. Fantasztikusak a szponzoraim is, tehát hacsak nem történik valami váratlan, akkor nem tudom, hogy miért kellene mindennek hátat fordítanom."

1998-ban Gordon addig sosem látott dominanciával szerezte meg harmadik Cup bajnoki címét. A 33 versenyt számláló szezonból 28-at zárt a top 10-ben, ebből 26-ot a legjobb öt között, beleértve a szám szerint 13 győzelmét.

A menetelését látva hamarosan ismét csengett a menedzserénél a telefon, a vonal végén az F1-es debütálására készülő British American Racing (BAR) alapítójával, Craig Pollock-kal.

Ezen megkeresés azonban akkoriban egyáltalán nem kapott sajtónyilvánosságot és csak pletykaszinten keringett a NASCAR garázsainál. A konkrét megerősítésre egészen 2004-ig kellett várni, amikor is Pollock egy, a Toronto Sunnak adott interjújában nyíltan kijelentette, hogy szerződést ajánlott Gordonnak az 1999-es Forma 1-es szezonra Jacques Villeneuve csapattársaként.

A brit üzletember nyilatkozata után néhány nappal a lap magát a legfőbb érintettet is megkereste, aki azonban kissé másként emlékezett az ominózus telefonhívásra.

g14.JPG

Gordon és Juan Pablo Montoya (Indianapolis, 2003) 

 

Gordon elismerte, folyamatban voltak tárgyalások egy Forma 1-es lehetőség kapcsán a BAR-ral, ahogyan azt sem tagadta, hogy ő maga nagyon is hajlott volna az átigazolásra. Amikor azonban meghallotta Pollock konkrét terveit, rögtön visszatáncolt a projekttől.

"Beszéltünk a dologról. Nagyon hízelgett számomra, hogy velem akartak tárgyalni, de végül nem jutottunk el addig a pontig, hogy azt mondják 'Oké, gyere át Európába, tesztelni fogod az autónkat és te leszel a versenyzőnk'."

Kiderült ugyanis, hogy Pollock valójában nem is az F1-be szánta Gordont, hanem a CART-ba, ahol Paul Tracy csapattársa lett volna a Team KOOL Greennél.

"Azt mondták, 'Be akarunk ültetni egy CART autóba egy olyan csapatnál, mint Barry Greené, végigversenyzel ott két szezont, azután tesztelheted az F1-es gépünket és talán a pilótánk is lehetsz.'"

Gordon gyanítani kezdte, hogy a BAR és a Team KOOL Green - amely csapatokat egyébként ugyanaz a dohánygyártó cég szponzorálta - valójában csak ki akarta használni az ő hírnevét. Arra játszottak, hogy a NASCAR-sztár neve által fel tudják turbózni a TKG, ezzel együtt pedig a CART népszerűségét, miközben a levegőben lógva hagyott, Gordon esetleges F1-es jövőjének lehetősége pedig a BAR renoméját növelte volna, nem beszélve az amerikai támogatók/partnerek bevonzásáról.

A versenyzőnek azonban esze ágában sem volt hátat fordítani a Hendrick Motorsportsnak, pláne nem olyan feltételek mellett, amik egyáltalán nem biztosítottak be számára egy F1-es szerződést.

"Ekkor már kétszeres Winston Cup bajnok voltam és jó úton haladtam a harmadik felé. [A CART-ban való versenyzés] már egy hatalmas visszalépés lett volna, ráadásul úgy, hogy semmi sem garantálta, hogy tényleg eljuthatok a Forma 1-ig. A NASCAR-ban ekkorra mindenem megvolt, a legjobb csapat, a legjobb szponzorok, a saját utamat járhattam és rengeteget kerestem. Nem fordítottam volna ennek hátat a bizonytalanság kedvéért."

jg03.JPG

Gordon a Williams-BMW-ben 

 

Gordon végül 2003-ban, ha csak egy promóciós esemény keretien belül is, de megtapasztalhatta, hogy milyen érzés egy Forma 1-es gépet vezetni.

Az Indianapolis Motor Speedway road vonalvezetésére kiírt rendhagyó teszt során az ekkor már négyszeres Cup-bajnok a Williams F1 Teamnek vezető Juan Pablo Montoyával cserélt autót. Az eredeti tervek szerint a rendezvényt a 2002-es Amerikai Nagydíj után egy nappal, szeptember 30-án bonyolították volna le, az IMS azonban ezt gyorsan megváltoztatta, mivel úgy vélték, publicitás és jegyeladás szempontjából nagyobb hasznot hozna, ha inkább a versenyt megelőzően tartanák meg.

Az új dátumként 2002. augusztus 12-ét jelölték meg, de hamarosan kiderült, hogy egyéb elfoglaltságai miatt Montoya ekkor nem tudja vállalni a részvételt.

A szervezők osztottak, szoroztak, kalkuláltak és végül úgy döntöttek, a tesztet egészen a következő év nyaráig elnapolják.

2003. június 11-én végül létrejött a nagy autócsere, aminek során Montoya pályára vihette Gordon Chevrolet Monte Carlóját, míg az amerikai behuppanhatott kolumbiai kollégája Williams-BMW-jébe.

Az lényegében nem lepett meg senkit, hogy Montoya szinte azonnal képes volt komoly tempót kihozni a Chevy-ből, Gordon várható performanszát a Williams-BMW-ben azonban sűrű homály fedte.

"Ha hiszik, ha nem, most vezetek életemben először olyan versenyautót, amiben hátul van a motor" - mondta nevetve az amerikai. "Juan azt mondta, hogy ne aggódjak ha kipördülnék, lefulladásgátló van az autóban. Az Isten szerelmére, én még ilyesmiről életemben nem hallottam!"

jg33.JPG

Gordon óvatosan hagyta el a pitet, az első körét pedig meglehetősen lassú tempóban teljesítette. Az ismerkedési szakasz azonban itt véget ért és a második körtől kezdve a négyszeres Cup-bajnok egyre inkább kezdett magabiztos benyomást kelteni. Mindössze csak egyszer csúszott ki a fűre, amikor a fékek működését próbálgatta, de más hibát egyáltalán nem vétett.

Gordon nagyjából hét gyors kört tett meg, a legjobbja pedig mindössze 1.3 másodperccel maradt el Montoya aznap délelőtti shakedown köreinek legjobbjától.

Nem rossz eredmény olyasvalakitől, aki minden gyakorlás nélkül ekkor ült életében először ilyen típusú autóban, ráadásul akkor is csak ilyen rövid ideig.

"Le sem tudom írni, hogy milyen érzés volt az autóban lenni" - lelkendezett a Williams-BMW-ből kiszállva Gordon. "A kanyarok nagyon gyorsan jöttek, mivel annyira mélyen be tudsz menni. Nagyon jól működnek a fékek, jól kanyarodik az autó. Azt gondolnád, hogy 'Wow, megcsináltam ezt a kanyart, most mi lesz?', aztán tovább mész, rálépsz a gázra, és akkor átfut az agyadon, ebben annyi erő van, hogy nem lehet sokáig a pályán tartani. A kipörgésgátlóval viszont folyamatos a tapadás és csak mész és mész. Teljes gázzal nyomtam az egyenesben és jobban belepréselődtem az ülésbe, mint azt képzeltem volna. A nyakam már néhány kör után majd' leszakadt. El sem tudom képzelni, milyen lehet tizenvalahány további, ugyanilyen autóban ülő sráccal együtt versenyezni a pályán. Ha belegondolok, csak annyi jut eszembe, hogy 'Ó, Istenem!'"

A Williams helyszínen tartózkodó képviselői, valamint maga Montoya is elismerően nyilatkozott Gordon teljesítményéről.

"Előzőleg azt mondtam, hogy Jeff valószínűleg bő két másodpercen belül lehet legjobb shakedown körömhöz képest, de végül sokkal jobban csinálta. Kár, hogy nem tudott több időt tölteni az autóban. Biztos vagyok benne, hogy rendkívül versenyképes lenne az F1-es mezőnyben."

Ekkor azonban már késő volt. 2003-ban Gordon már a 32. születésnapján ünnepelte, ami Forma 1-es körökben inkább egy pilóta karrierjének második felét jelenti, semmint az újonc korszakot.

"Jeff még nagyon sokáig emlegette ezt a hét kört" - mesélte egy név nélküli NASCAR bennfentes az ESPN-nek 2010-ben. "Amikor erről beszélt, mindig csillogtak a szemei és kicsit ábrándozónak is tűnt, mintha úgy érezné, az életének és karrierjének ebbe az irányba kellett volna fordulnia."

2004-ben aztán még egyszer bekerült Jeff Gordon neve a Forma 1-es sajtóba. A hírek szerint ugyanis Bernie Ecclestone az amerikai televíziós nézettség növelésének érdekében komolyan lobbizott azért, hogy az amerikainak helyet találjon a 2005-ös mezőnybe.

Ekkoriban már tudni lehetett, hogy a Williamstől év végén mindkét versenyző távozik - Montoya a McLarenhez, Ralf Schumacher a Toyotához -, a csapat tagjai pedig a korábbi promóciós teszt után a végletekig pozitívan nyilatkoztak Gordon képességeiről.

A 2004-es Spanyol Nagydíjon ráadásul a Hendrick Motorsports akkori versenyzői, azaz Gordon, Brian Vickers, valamint Jimmie Johnson és az ő nem kevésbé legendás csapatfőnöke, Chad Knaus a Williams exkluzív vendégeiként voltak jelen a paddockban.

Mindez pedig elég volt ahhoz, hogy beinduljon a pletykagépezet egy esetleges, a két gárda közötti partnerkapcsolat, ezzel együtt pedig Gordon "kölcsönadása" kapcsán.

Ekkoriban Jeff nem akarta kommentálni a keringő híreket, később azonban úgy nyilatkozott, hogy nem kapott megkeresést sem Ecclestone-tól, sem pedig Frank Williamstől.

"Nem vagyok abban a pozícióban, hogy én magam döntsek arról, belevágjak-e, vagy egyáltalán akarjam-e. Imádom az F1-et és szeretnék újra ilyen autóba ülni, de jelenleg annyira mélyen benne vagyok a NASCAR-ban, hogy igazán kemény dió lenne ezt összehozni. Ugyanakkor, soha ne mondd, hogy soha....bár, Rick [Hendrick] talán mondhatja."

wilb.JPG Brian Vickers, Jimmie Johnson, Chad Knaus és Jeff Gordon (Spanyol Nagydíj, 2004)

  

A történetnek nem lett folytatása. Gordon 2015 végén hivatalosan bejelentette visszavonulását a NASCAR-ból, de a következő szezon második felében mégis visszatért a nyugdíjból, hogy sérült csapattársát, Dale Earnhardt Jr.-t helyettesítse a 88-as Chevy volánja mögött. Ezzel egyébként egyfajta történelmet is írt, hiszen teljes, 1992 óta tartó Cup-pályafutását tekintve ekkor először vezetett olyan gépet, ami nem a 24-es számot viselte.

"Soha nem tapasztaltam olyan borzongást és izgalmat versenyautóban, mint akkor" - emlékezett vissza arra a 2003-as napra Gordon a 99. Indianapolis 500 előtti sajtótájékoztatón, amely versenyen ő vezethette fel a pace carral a mezőnyt a rajtot jelző zöld zászlóig. "Azt az érzést, amit a vezetése közben tapasztaltam nem tudom semmihez sem hasonlítani. Világéletemben versenyautókban ültem, de ezek inkább magáról a versenyzésről, egymás elleni küzdelmekről szóltak, nem pedig a sebesség, a tapadás okozta izgalmakról. Azon a napon Forma 1-es autót vezettem, ezzel pedig mindent elmondtam."

Gordon összesen négy bajnoki címet, 93 győzelmet - ebből három Daytona 500-at és öt Brickyard 400-at -, továbbá 81 pole-t gyűjtött be főkategóriás NASCAR-karrierje alatt. Elsőségeit tekintve jelenleg az örökranglista harmadik helyén áll a befoghatatlan, 200 sikerrel büszkélkedő Richard Petty és a karrierje folyamán 105 győzelmet szerzett David Pearson mögött.

2017 januárjában aztán a 45 éves Gordon ismét sisakot húzott és kereken tíz évvel az előző, az összetett harmadik helyével megkoronázott próbálkozása után ismét nekivágott a híres-neves daytonai 24 órás versenynek.

Ha pedig már ott volt, a Wayne Taylor Racinges csapattársaival, azaz Ricky és Jordan Taylorral együtt nem is adta alább a győzelemnél.

Csak az a kár, hogy 2018-ban már nem tér vissza a címvédésre, pedig mekkora lett volna a pályán egy Jeff Gordon - Fernando Alonso csata...

 

 

>>>>> Ha további ritka és érdekes fejezeteket olvasnál az amerikai motorsport történelméből, akkor ajánlom a blog jobb oldali "Sztorik" menüpontját.

 

 

 

 képek: NASCAR, IndyCar, Pinterest

 

 

Leírás

Naprakész hírek, információk, érdekességek és történelmi sztorik a tengerentúli versenypályákról.
Ha kérésed, kérdésed, bármilyen óhajod, sóhajod van, akkor dobj egy e-mailt ide: info@usaracing.hu ,
vagy
Keress messengeren!

Facebook

Sztorik

Ajánló

ic_hungary.png

You can select this text.
You cannot select this text,text selection is disabled
Disable Text Selection Highlighting In HTML Using CSS Arunkumar Gudelli October 4, 2018 CSS0 We can use user-select property in CSS to disable text selection highlighting in HTML pages.It is not a standard feature, but available in all modern browsers except IE 9 & before. Disable text selection highlighting in HTML using CSS user-select:none Disable text selection highlighting in Chrome using CSS Disable text selection highlighting in Mozilla Firefox using CSS Disable text selection highlighting in Safari using CSS Disable text selection highlighting in iOS Safari using CSS Disable text selection highlighting in Internet Explorer/Edge using CSS What does user-select property will do? user-select property values user-select none user-select text user-select all user-select auto user-select contain user-select CSS example Disable text selection css Disable text selection css Disable text selection in HTML using CSS user-select:none: To disable the text selection in HTML we need to give user-select property value as none. Go through the below example to understand if further.
You can select this text.
You cannot select this text,text selection is disabled
I have added disable-select class to the second div now we will add user-select css property .disable-select { user-select: none; /* supported by Chrome and Opera */ -webkit-user-select: none; /* Safari */ -khtml-user-select: none; /* Konqueror HTML */ -moz-user-select: none; /* Firefox */ -ms-user-select: none; /* Internet Explorer/Edge */ } .disable-select{ user-select:none; }