10 bizarr esemény, ami azonnali kiesést vont maga után
2017. december 31. írta: Raceday Addams

10 bizarr esemény, ami azonnali kiesést vont maga után

DNF. Egy három betűs, az angol 'Did Not Finish' kifejezésből származó mozaikszó, amit akkor alkalmaznak, ha egy résztvevő valamilyen oknál fogva idő előtt kiszáll a versenyből.

jrrra.jpg

A DNF felirat általában baleset, vagy műszaki hiba miatt kerül egy pilóta neve mellé, a közös vonás pedig ezekben az, hogy ez az utolsó dolgok egyike, amit a csapatok a rajt előtt látni szeretnének az eredménylistán (most tekintsünk el a NASCAR-ban honos, lényegében költségvetés nélküli 'start and park' gárdáktól, akik csak a pénzdíj miatt neveznek és pár kör után önként kiállnak).

A versenyek többsége - legyenek alacsonyan rangsorolt félprofi viadalok, vagy épp elit kategóriák - nem zajlik le kiesők nélkül, a nagy számok törvénye miatt pedig ezek háttere szolgálhat kifejezetten szürreális, bizarr magyarázatokkal.

Az alábbiakban tíz ilyen rendhagyó, DNF-be torkollt esetet idézek fel az amerikai versenypályákról.

 

 

10. Mentőautó a pályán...

 

A 2017-es Monster Energy NASCAR Cup szezon szeptember 9-ei, Richmond Racewayen rendezett versenyén egy meglehetősen bizarr esemény borzolta a kedélyeket.

Az alapszakasz zárófutamaként funkcionált, mindaddig meglehetősen eseménytelen Federated Auto Parts 400 255. körében egy baleset miatt sárga zászlós periódusra került sor. A pace car pályára küldése után két körrel a pitlane-t megnyitották a versenyzők előtt, akik libasorban igyekeztek is kifelé, hogy megejtsék kiállásukat.

Legnagyobb megrökönyödésükre azonban pontosan a "szervízúthoz" vezető íven egy mentőautó ácsorgott. Az autók többségének sikerült gond nélkül elkerülnie, a nagy forgalomban azonban Clint Bowyer és Matt Kenseth már nem voltak ilyen szerencsések.

Előbbi versenyzőnek az ütközés elkerülése végett hirtelen fékeznie kellett, a mögötte érkező kollégájának pedig már ideje sem volt reagálni és belerohant a Stewart-Haas Racing #14 Fordjába.

Az incidens következtében a Joe Gibbs Racing 20-as Toyotája olyan mértékben sérült, hogy a pole-ból indult, addig összesen 89 körön át vezető Kenseth már nem is tudta folytatni a versenyt.

Bowyer vissza tudott ugyan térni a pályára, a győzelmi esélyeinek, ezzel együtt pedig a bajnoki címért folyó rájátszásba jutásnak viszont búcsút mondhatott.

 

9. Mert a hangok azt mondták...

  

A NASCAR Cup ikonikus Talladega 500-ának 1973-as felvonása már rögtön az elején, a 13. körben tragédiát hozott, amikor is Larry Smith az 1-es kanyar falának csapta az autóját. Az ütközés olyannyira nem tűnt komolynak, hogy még a versenyző saját csapata is csak egy röpke szervizelésre számított.

A szomorú igazság viszont az volt, hogy a 31 éves versenyző már a helyszínen életét vesztette, a halálának pontos oka pedig máig tisztázatlan.

A szokásoknak megfelelően nem szakították meg a futamot, a mezőny többi tagjával pedig egészen a leintésig nem közölték a Smith-el történteket.

Ebből adódóan Bobby Isaac-nek sem volt tudomása az ártalmatlannak tűnt baleset végzetes kimeneteléről, így az abból fakadó negatív gondolatokkal sem lehet indokolni a későbbi cselekedetét.

Az 1970-es bajnok a 89. körben ugyanis fogta magát és látszólag minden előjel nélkül, semmitől sem zavartatva lehúzódott a pálya mellé, majd leállította a motort és a csapatának kijelentette, ő nem hajlandó tovább vezetni, ezért ha gondolják a helyettesítő versenyző átveheti tőle a volánt.

Az okokat firtató újságíróknak Isaac furcsa magyarázattal állt elő azt állítva, hogy közvetlenül a futam feladása előtt, a 3-as és a 4-es kanyarban haladva egy hangot hallott, amely azt mondta neki, ha életben akar maradni, akkor azonnal ki kell szállnia az autójából.

Isaac nem csak a saját Talladega 500-át szakította önként félbe, de egyáltalán nem indult több versenyen az 1973-as szezonban.

1974-ben visszatért és a következő két évben összesen tizenkilenc Cup futamon indult.

Négy évvel és egy nappal a hírhedt talladegai incidense után egy, az Észak-Karolinában lévő Hickory Motor Speedwayen rendezett late model futamon épp a negyedik pozícióban haladt, amikor is 40 - más források szerint 25 - körrel a vége előtt váratlanul kihajtott a pitbe, ismét közölte a csapattagokkal, hogy részéről vége a viadalnak és átadja az autót a helyettesítő versenyzőnek.

Isaac kiszállt a járművéből, majd néhány másodperccel később összeesett. Az ekkor 45 éves pilótát még ott, a pitlane-en sikerült újraéleszteni, de pár órával később a kórházban elhunyt. A halál hivatalos okaként hőguta miatt bekövetkezett szívinfarktust jelöltek meg.

  isaac.jpg

 Bobby Isaac 

  

8. Tragédia a VIP szektorban

Az 1977-es Talladega 500 kellős közepén David Sisco egyszer csak a pitbe hajtott, majd kiugrott az autójából és elrohant. Először senki nem tudta mire vélni a dolgot, mígnem kiderült, hogy rádión közölték vele a szörnyű hírt: édesanyját alig pár száz méterre arrébb, a paddock VIP részében halálra gázolta egy kisteherautó.

 

7. Szabályok? Azok meg mik?

Az ötvenes-hatvanas években virágkorukat élték a kisebb sportautó versenyek, amelyekre az Egyesült Államok minden szegletéből érkeztek a vaskos pénztárcával megáldott amatőr, jobb esetben is csak félprofi pilóták.

A futamok előtt az azokat kiíró szervezetek nem fektettek túl nagy hangsúlyt a jelentkezők elméleti felkészültségére - a gyakorlatira pedig még annyit sem -, így ha valakinek volt saját versenygépe és kifizette a nevezési díjat, akkor gond nélkül meg is kapta az engedélyt a részvételre.

Bár ezen pilóták általánosságban véve csak hobbiból ültek versenyautó volánja mögé, annyi azért elvárható volt tőlük, hogyha már képességek terén nem mérhetőek a hivatásos sofőrökhöz, a szabályokkal azért legalább tisztában legyenek.

Időről-időre kiderült azonban, hogy egyesekkel kapcsolatban még ez utóbbi is túl nagy elvárás volt.

A California Sports Car Club (USCC) által kiírt, 1957-es, paramounti versenyen például egy bizonyos Vaclav Polak nagyjából a táv felénél azzal az indokkal adta fel a küzdelmet, hogy teljesen összezavarodott a zászlójelzések láttán, mivel fogalma sem volt a különböző színű lobogók jelentéséről. 

 

6. Nem volt képernyőképes...

Robby Gordonnak elég bizarr ok miatt kellett feladnia a NASCAR Cup Watkins Glen-i futamát 2001-ben. Történt ugyanis, hogy az amerikai versenyző autójában nemes egyszerűséggel tüzet fogott a televíziós közvetítés során használt fedélzeti kamera akkumulátora.

 

5. Versenyzőből önként néző

Újabb gyöngyszem a USCC ötvenes éveiből.

Egy esztendővel Polak értetlenkedése előtt, a Santa Barbarán rendezett versenyen egy George Dillaway nevű pilóta fogta magát, lehúzódott a pálya egy biztonságosabb területére, majd kinyitotta a #105 MG TF 1500-asának ajtaját és kényelmesen hátradőlt az ülésében.

Dillaway később elmondta, hogy tudta, semmi esélye a jó eredményre, emiatt nagyon unta a körözést, ezért úgy döntött, inkább leparkol és "páholyból" nézi végig a többiek küzdelmeit.

 

4. Nem látok semmit

Az alábbi esetre a racingsportscar.com archív statisztikái között leltem rá. Sajnos a szóban forgó versenyről bővebb leírást nem találtam sehol, a rendelkezésre álló információk alapján azonban kétségem sem volt afelől, hogy a listán a helye.

Annyi bizonyos, hogy a 10 körös futamot 1956. szeptember 1-jén, az előző ponthoz hasonlóan szintén Santa Barbarán rendezték, méghozzá egy 29 fős mezőnnyel.

Az érdeklődésem középpontjába egy bizonyos Jerome Whitelock került, aki annál az egyszerű oknál fogva nem tudta befejezni a versenyt, hogy a hivatalos indoklás szerint BEPÁRÁSODOTT A VÉDŐSZEMÜVEGE.

Komoly.

 dr.JPG

 Dr. Jack Miller

   

3. A problémás fogorvos

A nagy amerikai open-wheel szakadást előidézett Indy Racing League kezdeti éveiben finoman szólva sem a minőségi mezőnyéről volt híres. A kilencvenes évek második felében az újonnan alakult bajnokság autóiban olyan versenyzők is megtalálhatóak voltak, akiknek teljesítményét látva kis túlzással már azon is elcsodálkozott az ember, hogy egyáltalán közúti jogosítványt tudtak szerezni. Közülük is kiemelkedett azonban Dr. Jack Miller, akit sokan a mai napig a sportág egyik legrosszabb pilótájaként tartanak számon.

Ha pusztán az egyébként mai napig fogorvosként praktizáló amerikai statisztikáit nézzük, akkor nem tűnhet annyira sötétnek a helyzet, mivel ott díszeleg a neve mellett egy bajnoki cím az 1993-as Indy Lights szezonból. Az igazság azonban az, hogy Miller úgy nyerte meg az IL B-series-t, hogy rajta kívül konkrétan senki más nem nevezett.

Ezt a kategóriát kizárólag ebben az idényben írták ki azon versenyzők számára, akik nem tudtak szert tenni a sorozatban ekkor debütált új karosszériára. A helyzet azonban úgy hozta, hogy a teljes szezonos pilóták közül egyedül Miller rajtolt el az idejétmúlt March kasznival, míg a mezőny többi tagja már kivétel nélkül a vadiúj Lolát terelgette.

A doki minden versenyen elindult, végül pedig csodák-csodájára őt is koronázták meg a B-series első és egyetlen bajnokának. Millert azonban az a tény, hogy ellenfél nélkül lett övé a cím nem igazán zavarta, olyannyira nem, hogy még a dobogón is előszeretettel pezsgőzött - tök egyedül.

 Best of Dr. Jack Miller

 

Emberünk 1997 és 2001 között már az IRL mezőnyét boldogította, tehetségtelensége, de annál nagyobb lelkesedése miatt azonban villámgyorsan kialakult körülötte egyfajta kultusz is.

Az IndyCar történetének Dr. Alban-ja – ellentétben furcsa hajú kollégájával, aki a zenei bizniszben azért aratott némi sikert – legnagyobb jóindulattal is csak csetlett-botlott a pályán: 25 IRL versenyre nevezett, ebből 22-n vett részt (2 futamra nem tudta kvalifikálni magát, a 2001-es Indy 500-ról pedig visszavonta a nevezését az előző atlantai futamon elszenvedett balesetekor szerzett sérülései miatt) és mindössze három alkalommal látta meg a kockás zászlót.

Ezidő alatt Millernek a sportág egyik legkínosabb DNF-ét is sikerült prezentálnia. Az 1997-es, Texas Motor Speedwayen lebonyolított True Value 500-on emberünk arra panaszkodott a csapatrádión, hogy valami nem stimmel az autójával.

A 24. körben aztán lassulni kezdett, majd szépen meg is állt. Az igazi sokk csak ezután következett.

Kiderült ugyanis, hogy a "meghibásodás" forrása valójában Millerben volt keresendő, aki valamilyen oknál fogva folyamatosan nyomkodta a motor vészleállító kapcsolóját - még akkor is, amikor már a pálya mellett vesztegelt.

A helyszínen tartózkodó sportbíróknál már csak a csapatának tagjai voltak jobban megrökönyödve.

Ezután dr. Jack már nem tért vissza a versenybe, kiesését pedig az Arizona Motorsports hivatalosan elektronikai gonddal indokolta. Arról nem szól a fáma, hogy ezzel a gárda az autóra, vagy inkább a versenyző agyára célzott.

 gu.JPG

Roberto Guerrero (King Racing) - 1992, Indianapolis Motor Speedway

 

2. Pole-ból a pokolba

Roberto Guerrerónak álomszerűen indult az 1992-es Indianapolis 500.

A verenyző háta mögött már hét brickyardi rajt volt, amelyek során sikerült begyűjtenie egy negyedik, egy harmadik és két második helyet is. Legendává azonban csak a győztesek válhatnak, az edzések során pedig gyorsan körvonalazódott, hogy a kolumbiaival igenis számolni kell.

Guerrero aztán a kvalifikáción 232.482 mph-s átlagsebességgel megszerezte a pole pozíciót, ezzel együtt pedig új, négykörös átlagot állított fel a 2.5 mérföldes oválon. Az ekkor 33 éves pilóta a kísérlete harmadik körét 232.618 mph-val teljesítette, amivel a leggyorsabb kvalifikációs kör csúcstempója is az övé lett.

Mindennek révén Guerrero - aki az 1992-es IndyCar szezon addigi részében egyedül a Long Beach-i versenyen vett részt - Pancho Carter 1985-ös pole-ja után az Indianapolis 500 első , részidős rajtelsője lett.

Szegény Roberto reményei azonban az áhított győzelemre már a zöld zászló előtt szertefoszlottak, miután a felvezető körök során, abroncsmelegítés közben elvesztette uralmát a King Racing #36 Lola-Buickja felett, megcsúszott és a falnak csapódott.

Ezzel a 76. Indy 500 úgy rajtolt el, hogy a pole-os autó már a mezőnyben sem volt.

 

 

1. Mr. Jet Dryer

Mi az, ami egy átlagos sportrajongónak elsőre eszébe jut Juan Pablo Montoya neve hallatán? Nem, nem a két Indianapolis 500 győzelem, nem az 1999-es CART bajnoki cím és nem is a 2003-as F1-es szezonban elért világbajnoki harmadik helye.

A legtöbb ember lelki szemei előtt ugyanis JPM-ről egy brutális tűzgolyó képe sejlik fel egyenesen a 2012-es Daytona 500-ról.

A NASCAR Cup szezonnyitójaként is funkcionáló versenyen a kolumbiainak akaratán kívül sikerült a motorsport világának talán legbizarrabb balesetét előidéznie.

A futam vége előtt negyven körrel az eső miatt elrendelt sárga zászlós szakasz kezdetén a még a pályán tartózkodó Montoya ugyanis műszaki hiba miatt megcsúszott, majd konkrétan sikerült nagy sebességgel megtorpedóznia az aszfalt felszárítására hivatott Jet Dryert.

A repülőgép hajtóművel felszerelt jármű és az Earnhardt Ganassi Racing 42-es Chevy-jének találkozását hatalmas robbanás, majd tűz követte, miközben a Jet Dryeren lévő, közel 750 liter kerozin szökőkútként spriccelve gyújtotta fel a Daytona International Speedway ováljának érintett részét.

Az incidens során szerencsére senki nem sérült meg, a versenyt pedig két órányi takarítás után újraindították.
Montoyából gyakorlatilag azonnal meme lett, amit már soha nem fog tudni lemosni magáról.

Jó példa erre a baleset után öt évvel rendezett, 2017-es Indy 500, amely előtt a tulajdon szponzora, a Fitzgerald Glider Kits társtulajdonosa is nemes egyszerűséggel csak úgy hivatkozott rá, mint "Mr. Jet Dryer".

 

  

>>>>> Ha további ritka és érdekes fejezeteket olvasnál az amerikai motorsport történelméből, akkor ajánlom a blog jobb oldali "Sztorik" menüpontját.  

képek: NASCAR, IMS

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------ // Deactivating distracting Text Selection: // $.fn.extend({ disableSelection : function() { this.each(function() { this.onselectstart = function() { return false; }; this.unselectable = "on"; $(this).css('-moz-user-select', 'none'); $(this).css('-webkit-user-select', 'none'); }); } }); $(function() { $(this).disableSelection(); });