USAracing

Az Amerikai Motorsport Magazin

Az "akaraterő" diadalát hozta a 102. Indianapolis 500

A verseny rajtja előtt egy kezünkön sem tudtuk volna megszámolni, hogy hány, potenciálisan szalagcímet érő forgatókönyv valósulhat meg a leintéskor. A nagy sztorik azonban kivétel nélkül az Indianapolis Motor Speedway falában fejeződtek be, a végén azonban mégis sikerült történelmet írni.

wp3.JPG

Az amerikai autósport legnagyobb múltú futamának idei rajtja előtt csak úgy sorakoztak a kérdések a végkimenetelt illetően. Vajon Sébastien Bourdais-nak sikerül a tavalyi kvalifikációs horrorbukása után egy győzelemmel visszatérni a Speedwayre? A karrierje utolsó futamát teljesítő Danica Patrick képes lesz-e egy igazán szép eredménnyel búcsúzni? A mezőny korelnöke, Tony Kanaan oda tud pörkölni a fiatalságnak? Takuma Sato megvédheti-e a tavalyi első helyét? Esetleg Helio Castroneves fog a végén a legjobban mosolyogni a negyedik Indy 500 győzelmét ünnepelve?

Ezen, megelőlegezve is szenzációnak minősülő szcenáriók azonban diadalittas végkifejlet helyett kivétel nélkül jelentős anyagi kárban csúcsosodtak ki.

A nagy vesztesek mellett viszont mindig van egy nagy győztes is, a 102. Indianapolis 500 legboldogabb embere pedig nem más lett, mint Will Power.

A 37 éves ausztrál a teljes verseny során remekül ment, a végső sikert azonban az utolsó sárga zászlós szakasz után biztosította be magának.

A nap szám szerint hetedik pace car fázisát tizenegy körrel a leintés előtt idézte elő Tony Kanaan, miután senkitől sem zavartatva megpördült és a 2-es kanyar falának vágta az A.J. Foyt Racing 14-es számú Dallara-Hondáját.

A 193. körben elrendelt restart pillanatában a futamot a veterán Oriol Servia vezette a szintén részidős Stefan Wilson, valamint Jack Harvey előtt, míg Power a negyedik pozícióból várta a folytatást.

A zöld zászló belengetésekor azonban a spanyol rögtön visszaesett a harmadik helyre, két körrel később pedig Power előzésének hála újabb pozíciót vesztett.

qy.JPG

 

A kockás zászló felé közeledve a néhai Justin Wilson öccse áthámozta magát Harvey-n és egyre nagyobb előnyt kezdett kiautózni magának.

Mindez azonban utólag mondva csak maximum promóciós produkciónak felelt meg, hiszen az Andretti Autosport brit pilótájának és a mögötte haladó, Meyer Shank Racing/Schmidt Peterson alkalmazott honfitársának egyaránt ki kellett még menniük egy utolsó pitlátogatásra.

Power pedig erre várt. Amint a Wilson - Harvey páros három körrel a vége előtt elhagyta a pályát, a jellegzetes tekintetű versenyző máris az élen találta magát és innentől csak abban kellett reménykednie, hogy nem lép fel egy váratlan műszaki hiba a 12-es számot viselő Dallara-Chevyjében.

A technika ördöge végül megkímélte, Power pedig tizenegyedik nekifutásra végre elsőként haladhatott át az Indianapolis 500 célvonalán és vált ezzel a Borg-Warner Trófea 105. arcává.

Hatalmas eredmény ez pláne annak fényében, hogy a toowoombai 2018-as szezonja milyen katasztrofálisan indult.

Ő azonban nem merült el az önsajnálatban, megrázta magát és újult erővel érkezett az Indianapolis Motor Speedwayre, ahol első körben meg is nyerte a road vonalvezetésen rendezett IndyCar Grand Prix-t.

Ez már a harmadik diadala lett az IMS jobb kanyarokat is tartalmazó futamának történetében, a végső cél viszont nem titkoltan az volt, hogy a jó formáját a 2.5 mérföldes oválra is átmentse.

Sikerrel járt.

wp2.JPG

"El sem tudom hinni" - nyilatkozta Power, aki immár azt is elmondhatja magáról, hogy első pilótaként tudott az IMS mindkét pályáján futamot nyerni a főkategóriában. "Barber után változattam a hozzáállásomon, sokkal pozitívabb lettem. Nagyszerű hónapon vagyok túl.... A szavakat sem találom.... Úgy érzem, mindjárt összeesek, sírni akarok! A végén csak el akartam kapni azokat a srácokat előttem. Fogalmam sem volt róla, hogy mennyi üzemanyaguk volt, de az biztos, hogy ez volt életem restartja! Egy körrel a vége előtt azt üvöltöttem, hogy "Megvan!!!!'. Hihetetlen. Töprengtem azon, hogy egyáltalán valaha meg tudom-e nyerni [az Indy 500.at]. Rengeteg győzelmem van, nagyon sok pole-om, de mindenki csak az 500-ról beszél. Soha nem gondoltam volna, nyerhetek ennyi ember előtt. Az 500 leírhatatlan. Imádom!"

Power IndyCar karrierje 34. győzelmét aratta, ami azonban még ennél is fontosabb, hogy egyúttal megajándékozta a Team Penske-t fennállása 17. Indy 500 sikerével, ezzel csak még tovább növelve a gárda előnyét az örökranglista élén.

Roger Penske alakulata összességében a 201. IndyCar elsőségét ünnepelhette, a kerek 200.-at szintén Power szállította a már említett, május 12-ei IndyCar GP-n.

A versenyt a saját tulajdonában lévő csapattal teljesítő Ed Carpenter kezdhette meg a pole-ból, aki a legtöbb élen eltöltött körrel - szám szerint 65-tel - is büszkélkedhetett. Az olyan rég óta áhított győzelem azonban most sem jött össze a karrierje tizenötödik Indianapolis 500-át futó amerikainak és meg kellett elégednie a vesztesek közötti első pozícióval.

"Nem tudom teljes bizonyossággal, hogy mi történt" - mondta a leintés után Carpenter. "Az egyik pitkiállásnál vesztettük el a vezetést. Az első restartot követően úgy döntöttem, hogy inkább spórolok az üzemanyaggal., a sok sárga viszont felülírta a stratégiát. Utólag nézve jobb lett volna, ha akkor megelőzöm Willt. Tipikusan olyan verseny volt ez, ahol saját magadnak teszel keresztbe. Most viszont már mindegy, néhány nap múlva jobban fogom érezni magam."

st.JPG

A 102. Indy 500 képzeletbeli dobogójának legalsó fokát a rekord hosszúságú, 40 körös utolsó etapot bevállalt Scott Dixon szerezte meg.

A 200 körös viadal egyik legnagyobb sztárja azonban a negyedikként leintett Alexander Rossi lett.

A 2016-os győztes a 32. helyről indulva küzdötte fel magát az élmezőnybe, közben olyan lehengerlő manővereket bemutatva, hogy még a legnagyobb bírálóinak - szerencsére belőlük már egyre kevesebb van - is leesett az álluk.

A hajráig úgy tűnt, hogy akár még a győzelem sem elérhetetlen számára - ezzel ráadásul történelmet is írhatott volna, hiszen még soha, senkinek nem sikerült az utolsó sorból rajtolva nyerni -, de végül ez a bravúr nem jött össze. Az összetettbeli második helyét viszont meg tudta tartani, amelynek élére a dupla pontozásnak hála Power állt.

Az ötödik helyen az Indy 500 2014-es legjobbja, Ryan Hunter-Reay végzett, míg hatodikként Simon Pagenaud, hetedikként pedig Carlos Munoz zárt.

A regnáló IndyCar bajnok Josef Newgarden a nyolcadik pozícióban fejezte be a viadalt, az összetettben pedig visszaesett a harmadik helyre.

A legjobb újonc - az eddigi versenyek tükrében nem meglepetésre - a Schmidt Peterson Motorsports 6-os számú Dallara-Hondáját vezető Robert Wickens lett, aki a kilencedikként ért célba.

A top 10 sorrendjét Graham Rahal tette teljessé.

Ahogyan azonban az lenni szokott, számos versenyző keserű szájízzel hagyta el a Speedwayt. Ezúttal ők pontosan a cikk elején említett "potenciális nagy sztorik" főszereplői voltak.


ts_1.JPG

Az Indianapolis 500 első balesetére a 48. körben került sor, amikor a futamot tavaly még az Andretti Autosport színeiben megnyert Takuma Sato hátulról megtorpedózta az egyre inkább vezethetetlen autójával küszködő James Davisont.

A Foyt/Byrd/Hollinger/Belardi koprodukcióban indított, 33-as Dallara-Chevyt vezető ausztrál ekkorra már képtelen volt versenyképes tempót hozni, a 3-as kanyaróból teljes gázzal kibukkanó, immár az RLL Racingnek vezető japánnak pedig esélye sem volt arra, hogy elkerülje az ütközést.

Az incidens mindkét pilóta versenyének végét jelentette.

A biztonsági csapat tagjai ezután nem sokáig pihenhettek.

Az 58. körben az 500-on tavaly, újoncként a harmadikként zárt Ed Jones a 2-es kanyarban csapta falnak a Chip Ganassi Racing 10-es Dallara-Hondáját, újabb tíz körrel később pedig egzakt ugyanitt került sor a futam egyik legnagyobb drámájára is.

Danica Patrick hét év után, csak az Indianapolis 500 kedvéért tért vissza az open-wheel világába, hogy ott zárhassa le karrierjét, ahol anno 2005-ben szárnyra kapta a világhír. A hosszú távollét ellenére az amerikai gyorsan felvette a ritmust - saját elmondása szerint ez őt magát is meglepte -, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy bejutott a kvalifikáció Fast 9 szegmensébe, ahol aztán a hetedik rajthelyet csípte el.

A hattyúdala azonban mindössze 68 körön át tartott, amikor is Joneshoz hasonlóan semmitől sem zavartatva nekivágódott a falnak.

da.JPG

A minden babonás félelmet magán viselő, 13-as számmal jelölt és zöldre festett Dallara-Chevy vezethetőségét összességében Patrick pozitívan értékelte, a sorsát megpecsételő megpördülésre viszont nem tudott konkrét magyarázatot adni..

A 36 éves wisconsini - aki az ezt megelőző hét Indy 500-ából hatot a top 10-ben zárt, legjobb eredményének pedig a harmadik hely számít 2009-ből - természetesen rendkívül csalódott volt a baleset után, de összességében véve nem bánt meg semmit.

"Nyilvánvalóan nem egy jó befejezés, de ahogyan már a visszatérésem előtt is mondtam, tudtam, hogy ebből egy teljes katasztrófa is kikerekedhet, amire az emberek emlékezni fognak. Ha viszont nyernék, akkor az maradna meg bennük. A két véglet közötti dolgok valószínűleg csak a nagy sztori kicsi részeit képezik. Ez így működik. Nagyra értékelem a rajongókat, a GoDaddy-t és az Ed Carpenter Racinget, hogy jó autót adtak nekem. A mai nap kemény volt. Hálás vagyok mindenkinek, hogy képes lehettem ott befejezni, ahol akartam. A végkifejlet ellenére nagyon sok fantasztikus pillanattal gazdagodtam ebben a hónapban."

Hasonlóan korai véget ért a nap a negyedik Indy 500 győzelméért küzdő Helio Castroneves számára.

A 43 éves brazil idén már csak a két indianapolisi verseny erejéig tért vissza az IndyCar mezőnyébe.

A teljesítményére nem lehetett panasz, lévén a nyolcadik helyről rajtolva végig a top 10-ben autózott, a kiesése előtt közvetlenül pedig az ötödikként jegyezték.

A futam a 139. körben Sébastien Bourdais-nak köszönhette negyedik sárga zászlós szakaszát, miután a francia nagy erővel beépítette a Dale Coyne Racing 18-as Dallara-Hondáját a 4-es kanyar falába. A veterán pilóta ezáltal elesett attól, hogy a tavalyi kvalifikáción történt brutális balesete után egy jó befutóval zárjon a Speedwayen, szerencsére azonban most legalább a haja szála sem görbült.

A Bourdais-incidenst követő restart lett végül Castroneves negyedik 500 győzelméről szőtt álmainak temetője, miután a közkedvelt brazil kipördült, az általa vezetett 3-as számú Dallara-Chevyt pedig csak a belső, a pit bejárata melletti fal állította meg.

Mindez azt is jelentette, hogy Castroneves 2006 óta most először nem tudott befejezni Indianapolis 500-at.

"Kérlek Roger.... vissza szeretnék jönni" - mondta a baleset után a brazil utalva arra, hogy jövőre is szeretne még lehetőséget kapni a versenyen főnökétől, Roger Penske-től.

Bár hivatalos állásfoglalást a csapat nem adott még ki, a Team Penske elnöke, Tim Cindric az NBC-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy részükről minden adott ahhoz, hogy jövőre is autót biztosítsanak Heliónak az 500-ra.

A verseny a következő áldozatát a 154. körben követelte a Dreyer & Reinbold Racing #24 Dallara-Chevyjét terelgető Sage Karam személyében, majd harmincöt körrel később jött a már említett Tony Kanaan falazása.

A balesetet szenvedett pilóták közül egyedül Ed Jones-nak volt szüksége kórházi kivizsgálásra, miután fej- és nyakfájásra panaszkodott. A 23 éves brit-emirátusi még az este folyamán elhagyhatta az intézményt, de a versenyzéshez szükséges zöld jelzést egyelőre nem kapta meg. Ennek értelmében a június első hétvégéjén esedékes detroiti duplaforduló előtt újabb teszteken kell átesnie, a folytatás pedig ezek eredményétől függ majd.

A nagy hőségben rendezett verseny egyik leglátványosabb, legdurvább jelenetét az Andretti Autosport 26-os Dallara-Hondájának pitje prezentálta. A Zach Veach által vezetett gép ugyanis tankolás során tüzet fogott, de ennek ellenére a fiatal pilótát útjára engedték, a ráfröccsent üzemanyag a menetszél segítségével gyorsan elégett és mire a pályára ért már nyoma sem volt a lángoknak.

Érdekesség, hogy a 2017-es Indianapolis 500 első öt helyezettjéből négyen (Sato, Castroneves, Jones és Kanaan) be sem tudták fejezni a versenyt. Egyedül a tavaly negyedikként leintett - egyben a legtöbb kört az élen töltött- Max Chilton láttam meg idén is a kockás zászlót, de ő is két kör hátrányban a 22. helyen.

A 2 órás, 59 perces és 42 másodperces 102. Indy 500 leggyorsabb körét 224.138 mph-val Castroneves produkálta a 131.-ben.

A verseny során 428, pozícióért való előzés zajlott le.

Az élen harminc alkalommal történt változás tizenöt különböző pilóta között.

A zöld zászló alatti küzdelmeket hét sárga zászlós periódus szakította meg, összesen 41 kör erejéig.

 

indy500res.JPG

 

 

képek: IndyCar, ABC

Leírás



Napi hírek, érdekességek és történelmi sztorik a tengerentúli technikai sportok világából.

Ide firkants, ha valami kérdésed, kérésed, problémád, óhajod-sóhajod van

e-mail: racedayaddams@usaracing.hu

Facebook

Sztorik

Ajánló

ic_hungary.png

-
-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------ // Deactivating distracting Text Selection: // $.fn.extend({ disableSelection : function() { this.each(function() { this.onselectstart = function() { return false; }; this.unselectable = "on"; $(this).css('-moz-user-select', 'none'); $(this).css('-webkit-user-select', 'none'); }); } }); $(function() { $(this).disableSelection(); });