Az Indianapolis 500 leggyűlöltebb versenyzője
2018. augusztus 10. írta: Raceday Addams

Az Indianapolis 500 leggyűlöltebb versenyzője

Kevin Cogant egyik pillanatban még az amerikai autósport legnagyobb, feltörekvő tehetségeként ünnepelték, elég volt azonban egyetlen hiba ahhoz, hogy másodpercek alatt az Indianapolis Motor Speedway első számú közellenségévé váljon.

82.JPG

A kaliforniai születésű versenyző tizenegy évesen kezdett gokartozni, majd hamarosan valódi autókra váltott és számos győzelmet, mi több, bajnoki címeket szerzett különböző, alsóbb kategóriákban. Még nem volt húsz éves, amikor a pályán nyújtott produkcióját látva olyan nevek kezdték el piedesztálra emelni a képességeit, mint például Parnelli Jones, aki nem volt rest egyenesen a sportág leendő egyik legmeghatározóbb alakjának kikiáltani.

Cogan 1981-ben mutatkozott be az amerikai open-wheel szakág csúcsán, méghozzá nem kisebb versenyen, mint az Indianapolis 500. A Jerry O'Connell Racing 32-es számú Phoenix-Cosworth-ének volánja mögött nem csak bejutott a tradicionálisan harminchárom fős mezőnybe, de sikerült egyenesen a rajtrács negyedik sorába, egészen pontosan a tizenkettedik helyre kvalifikálnia magát. A United States Auto Club (USAC) által felügyelt verseny kockás zászlaját végül a negyedikként látta meg, amivel a viadal legmagasabban záró újonca lett.

Remek teljesítményére a sportág közössége egy emberként kapta fel a fejét, nem meglepő módon pedig a JOR csapat is igényt tartott Cogan további szolgálataira, immár a USAC riválisának számító CART IndyCar Seriesben.

Az ifjú titán az Indy 500 után egy héttel, a Milwaukee Mile-on debütált a bajnokságban rögtön egy második helyet hozva a csapatnak. Bár a folytatás már nem alakult ilyen fényesen - négy későbbi futamából egyet sem tudott befejezni -, a kvalitásaiban rejlő lehetőségek azonban felkeltették Roger Penske figyelmét, aki a teljes 1982-es IndyCar-szezonra - valamint a USAC Indianapolis 500-ára is - leszerződtette a gárda sztárpilótája, Rick Mears mellé.
cogan2.jpg

 Kevin Cogan

 

A Team Penske-nél versenyezni sokak szerint olyan, mintha az embert lovaggá ütnék a szakmában, úgyhogy Cogan joggal érezhette úgy, minden lehetőség adott számára a szupersztársághoz.

A 25 éves pilóta Phoenixen egy harmadik hellyel mutatkozott be új csapatánál, az ígéretes kezdésre azonban némi árnyékként vetült, hogy a következő, atlantai viadalt csak a tizennyolcadikként zárta.

A figyelem viszont ekkor már teljes egészében a küszöbön álló Indy 500-ra irányult, amelynek kvalifikációján Cogan az elképesztő második rajthelyet kaparintotta meg, ezzel az esemény legnagyobb szenzációját szolgáltatva.

A kaliforniai az első sor közepéből, a pole-os Mears és a harmadik startpozíciót megszerzett A.J. Foyt mellől indulhatott, miközben a média máris megtette a verseny egyik nagy esélyesének.

Dicsőség helyett azonban Cogan hamarosan a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mit is jelent a mennyből a pokolba zuhanni.

Közvetlenül a 66. Indianapolis 500 felvezető köreinek végén, amikor a mezőnyt már csak méterek választották el a startot jelző zöld zászlótól, Cogan #4 Penske-Fordja váratlaul jobbra húzott és nekivágódott Foyt 14-es számmal jelölt March-Cosworth-ének, majd onnan visszacsapódva eltalálta a negyedik rajthelyet megszerzett Mario Andretti #40 Wildcat-Cosworth-ét.

A baleset következtében Cogan és Andretti futama már a start előtt véget ért, ahogyan a hátsóbb régióban ennek hatására történt kavarodás miatt szintén ütköző Dale Whittingtoné és Roger Mearsé is.

A pálya érintett területét beterítő törmelék miatt a zöld jelzés helyett piros lépett érvénybe, a mindaddig körülrajongott, a jövő nagy open-wheel sztárjaként emlegetett Kevin Cogan pedig a másodperc tört része alatt feketelistára került.

"Ez történik, amikor kölykök próbálják végezni a férfiak munkáját" - kritizálta a dühös Andretti a Penske-st, utalva a tapasztalatlanságára.

Foyt a történtek ellenére el tudta kezdeni a versenyt, de az ütközés hatására az autója már nem volt az igazi és nagyjából féltávnál ki is kellett állnia váltóhiba miatt.

"Ez az egész amiatt történt, hogy Cogan a saját s*ggébe dugva hordja a fejét" - mondta a négyszeres Indy 500-győztes. "Meg is ölhetett volna valakit az idiótája."

Bár még semmit nem lehetett tudni az incidens kiváltó okáról, a pilóták, a rajongók és a média azonnal a kaliforniait tették meg kizárólagos felelősnek.

A versenyzőből lett szakkommentátor, Sam Posey például élő egyenes adásban utalt arra, hogy szerinte Cogan szándékosan kormányozta Foytnak az autóját.

Az első felháborodást követően akadtak viszont néhányan, akik a fiatal pilóta védelmére keltek. A korábbi kétszeres Indy 500-győztes legenda, Rodger Ward nem tartotta kizártnak, hogy műszaki hiba vezetett a balesethez, Bobby Unser, valamint a versenyt végül megnyert Gordon Johncock viszont Rick Mearsre mutogatott, mondván túl lassú tempóban haladt a a rajt-célegyenes felé menet, amit tartva Cogan abroncsai nem melegedtek fel kellőképpen.

Mindeközben maga a legfőbb érintett próbálta megmagyarázni a történteket és állította, hogy technikai problémák álltak a háttérben, mivel amint kezdett felgyorsulni, az autó hirtelen magától kitört jobbra. Senki sem hallgatta meg.

A sajtó Foyt és Andretti mellett állt, a tudósításokban, cikkekben kizárólag csak az ő szavaiknak engedtek teret, Cogant pedig már az első pillanatban futóbolondnak állították be, esélyt sem adva neki, hogy megvédje magát.

Az incidens konkrét kiváltó okára hivatalosan soha nem derült fény, a nemrég még hatalmas népszerűségnek örvendett pilóta pedig végérvényesen az IndyCar közösségének nem kívánatos tagja lett.

A sportág legnagyobb porondján, nézők milliói szeme láttára történt fiaskó - aminek ráadásul a mezőny két legnagyobb neve is szenvedő alanya lett - olyan károkat okozott Cogan megítélésében, amit soha többé nem tudott helyrehozni.

 cogan.JPG

Itt még boldogan: Kevin Cogan az 1982-es Indy 500-at megelőző hivatalos fotózáson 

 

 

Az 1982-es szezont az összetett hatodik helyén zárta - Poconón még a dobogó második fokára is felállhatott -, Roger Penske csapata azonban a következő évtől már nem tartott igényt a szolgálataira.

Kevinnek már nem is álmodhatott arról, hogy megcsípjen egy állást valamelyik másik topgárdánál, így innentől fogva csak kisebb alakulatoknál kapott lehetőséget, az ülésekért pedig kénytelen volt mélyen a zsebébe nyúlni, mivel a tehetősebb szponzorok hallani sem akartak arról, hogy az "Indy 500 címeres idiótáját" támogassák.

A nehézségek közepette Cogan nem adta fel és a Bignotti-Cotter Racing gépét vezetve egy évvel a - Foyt szavaival élve - karrier-öngyilkossága után egy ötödik helyet hozott az Indianapolis 500-on.

1986-ban úgy tűnt, sikerülhet a lehetetlen és újra életet lehelhet pályafutásába. Immár a Patrick Racing versenyzőjeként a phoenixi szezonnyitón megszerezte első - és utolsó - IndyCar-győzelmét, a bajnoki pontversenyben a hatodikként zárt és csak egy rosszul sikerült restart választotta el attól, hogy végül megnyerje az azévi Indy 500-at.

A verseny utolsó sárga zászlós fázisakor ugyanis Cogan állt az élen, de az autójában dolgozó Cosworth erőforrás gyengébbnek bizonyult a zöld zászló pillanatában mögötte loholó Bobby Rahal gépében lévőnél, így az ohiói meg tudta előzni és végül a győzelmet is behúzta, Kevinnek pedig be kellett érnie a második hellyel.

A sors azonban a várt pozitív fordulat helyett csak újabb megpróbáltatások elé állította.

Az elkövetkezendő években több baleset is érte. A legrosszabbat mind közül az 1991-es Indy 500-on szenvedte el, miután a 25. körben ütközött Roberto Guerreróval, ennek eredményeként a jobb oldala - különösen a válla és a karja - olyan súlyosan roncsolódott, hogy még a következő szezont is teljes egészében ki kellett hagynia.

1993-ban visszatért ugyan, de a sérülései miatt továbbra is komoly fájdalmak gyötörték, ami végül odáig vezetett, hogy az év végén, 37 évesen végül szögre akasztotta a sisakját.

Cogan egy, az Indianapolis Starnak adott 2015-ös interjújában elárulta, hogy visszavonulása óta egyetlen IndyCar versenyt sem nézett meg, a sportág iránt tanúsított maradék érdeklődése pedig Scott Brayton 1996-os tragédiája után teljesen köddé vált.

Érthető módon a saját aktív karrierjére sem szeret visszagondolni. Különösen nem az Indy 500-akra.

"Állandóan kifütyültek, fújtak rám a versenyzői parádékon. Egy idő után már rutinszerűen csak visszamosolyogtam a tömegre, egyik kezemmel integettem nekik, a másikkal pedig a hátam mögött csak a középső ujjamat mutattam."

A baleset, amely végül pontot tett Cogan karrierjére 

 

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy Cogan nagyon kevés, IndyCar-kötődésű emberrel tartja már a kapcsolatot.

Az viszont igencsak ironikus, hogy pontosan azt a két személyt tartja ma jó barátjának, akik szavaikkal számottevő kárt okoztak a karrierjében: Sam Posey-t és Mario Andrettit. Utóbbi néhány évvel az 1982-es esemény után egyenesen a személyes mentora lett, 1985-ben pedig már-már a fogadott fiaként tekintett rá, miután Michael Andretti csapattársa lett a Kraco Racingnél.

Cogan üzletemberként szép karriert épített fel az ingatlanpiacon, a Team Penske kapcsán viszont a mai napig ott van benne a tüske..

"Derrick Walker [a TP akkori csapatmenedzsere] tudta, hogy a baleset hátterében technikai probléma állt. Ő volt az a srác, akinek Roger [Penske] utasítására még a legapróbb meghibásodást is el kellett tussolnia, a Team Penske ugyanis nem volt hajlandó elismerni egyetlen hibáját sem. Azt a látszatot akarták minden áron kelteni, hogy tökéletesek és náluk nem fordulhatnak elő hibák. Ezért nem álltak ki mellettem, ezért hagyták, hogy mindenki engem tegyen kizárólagos felelőssé."

Walker később úgy nyilatkozott, senki sem vitatta a csapatnál, hogy komolyabb műszaki hibákat - beleértve tengelytörést - fedeztek fel az autón, de ezekről nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy már a baleset előtt felütötték a fejüket, vagy a becsapódás hatására jöttek létre.

"Én soha nem hibáztattam őt" - mondta az IndyCar későbbi versenyzésért felelős igazgatója. "A verseny után az egész csapat csalódott volt amiatt, hogy Mears elvesztette a végső csatát Gordon Johncockkal szemben. Ezt az Indy 500-at a Team Penske megnyerhette volna, elbuktunk. Azután pedig még Kevin védelmére sem keltünk úgy, ahogyan azt kellett volna."

Az autóversenyzésben elég egyetlen fiaskó és a végkifejlet élet-halál lehet. Igaz ez szó szerinti és átvitt értelemben is. Erre Kevin Cogan története a legjobb példa, aki az 1982-es baleset - mindegy, hogy saját hibájából történt, vagy műszaki erdetű volt - nélkül akár az IndyCar egyik legnagyobb csillaga is lehetett volna.

Ehelyett azonban - noha az 500 történelme ennél sokkal durvább pillanatokat is felvonultat - feketelistára került és a média, a rajongók, valamint a versenytársak hozzáállása következtében még a sportágat is örökre megutálta.

 

 

 

>>>>> Ha további ritka és érdekes fejezeteket olvasnál az amerikai motorsport történelméből, akkor ajánlom a blog jobb oldali "Sztorik" menüpontját.  

 

képek: IndyCar

 

-
-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------ // Deactivating distracting Text Selection: // $.fn.extend({ disableSelection : function() { this.each(function() { this.onselectstart = function() { return false; }; this.unselectable = "on"; $(this).css('-moz-user-select', 'none'); $(this).css('-webkit-user-select', 'none'); }); } }); $(function() { $(this).disableSelection(); });