Vannak, akik szerint dögösebb autókat még nem pipáltak a versenypályák. Mások szerint viszont annyi szexisség szorult beléjük, mint egy kacsacsőrű emlősbe. Egy biztos, aki egyszer látta a NASCAR híres-hírhedt aero harcosait, soha többé nem felejti őket.

A hatvanas évek végén egyetlen mondattal össze lehetett foglalni az autósportban jelenlévő gyártók hitvallását: Nyerj vasárnap, add el hétfőn.

Hamar felfedezték ugyanis, hogy a pályákon mutatott teljesítmény nagyban befolyásolja a hétköznapi emberek autóvásárlási szokásait.

A NASCAR-ban egymásnak feszülő járművek ekkoriban a közúti modellek némiképp módosított verziói voltak, így a rajongók számára egyfajta státusszimbólumnak számított, ha azzal büszkélkedhettek, hogy azt az autót vezetik nap, mint nap, ami nemrég még a Victory Lane-en parádézott a sportág valamelyik ünnepelt pilótája mellett.

Ennek megfelelően a stock-car szakág csúcsát uraló Ford és Chrysler szempontjából a NASCAR versenyek egy hatalmas, országos szintű reklámkampánnyal is felértek A bevételek növelése érdekében elképesztő összegeket szántak nem csak a marketingre, de az ezzel szimbiózisban álló „győzni minden áron” szemléletre is.

Ez a mentalitás pedig bő fél évszázaddal a sportág történetének legkülönlegesebb gépeinek kérészéletű tündökléséhez vezetett.

Az 1967-es NASCAR Grand National szezon teljes egészében Richard Pettyről szólt.

A Király 48 versenyéből 40-szer végzett a legjobb 10 között, ebből 38-szor a top 5-ben zárt, 27 alkalommal pedig nem adta alább a győzelemnél. Az elképesztő teljesítménye révén magabiztosan húzta be karrierje második bajnoki címét.

A 43-as számú, méltán híres 426 Hemi erőforrással hajtott Plymouth dominanciáját látva a Chrysler nem is lehetett volna boldogabb, a másik oldalon viszont a Ford forrt a dühtől és kétségbeeséstől.

A dearborniak ekkor már meghozták a döntést arról, hogy megépítik a saját Hemijüket, méghozzá a tehetséges tervező Larry Shinoda segítségével, aki a produktumnak a „Boss 429” nevet adta.

A projekt ígéretessége ellenére azonban rájöttek, hogy a motorok fejlesztése már nem elegendő a sikerhez, ezért a Ford figyelme egyre inkább egy másik, ekkor még gyerekcipőben járó tudományág, az aerodinamika felé kezdett fordulni.

 A CIKK FOLYTATÁSA AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:

>>>>>A NASCAR szárnyas autói, avagy a hírhedt aero harcosok tündöklése és bukása